Magyarország éghajlata és domborzati adottsága kiváló a búzatermesztés szempontjából. Hazánkban a 4,5 millió ha szántóterület egynegyedét az őszi búza foglalja el. A búza jó adaptációs képességnek köszönhetően az egész ország területén folyik a termesztése. A csapadék mennyisége és eloszlása, valamint a kedvező talajadottságok következtében a jó termésmennyiségekhez, kedvező termésbiztonság és jellemzően kiváló minőség társul. Ennek köszönhetően a búzatermesztésnek nagy hagyományai vannak hazánkban. A magyarországi búzaexport jelentősége régóta ismeretes, ez a búzánk jó minőségének volt köszönhető. Magyarországon már az 1800-as évek végétől jelentősen fejlődött a minőségi búza termesztése, nemesítése, feldolgozása, és minősítése. A második világháború során jelentős volt a visszaesés hazánk búzatermesztésében, de az 1960-as évektől újabb fellendülés következett be: jelentős mértékben fejődött a biológiai alap, korszerű új magyar és külföldi fajták kerültek köztermesztésbe, a nemesítési eljárások a növényvédelmi vonatkozásai is dinamikusan fejlődtek. Ezzel egy időben az agrotechnika is nagymértékű fejlődésen esett át, kialakult az intenzív búzatermesztési rendszer, melyben a jelentősen megnövekedett a kemikáliák használata.. A nemesítésben és az agrotechnikában a fejlődés a mai napig törtetlen. A 80-as évek után, a rendszerváltást követő 90-es években visszaesés volt tapasztalható a társadalmi és gazdasági átalakulások következtében. A 2000-es évektől újbóli fellendülés következett be, de a megnövekedett mennyiségi és minőségi igények kielégítését tekintve a globális klímaváltozás felerősödése és a gazdasági válság következtében az input termékek árainak növekedése nagy kihívást jelent a stabil őszi búza termesztési rendszer fenntartásában, és a hatékony, ugyanakkor környezetbarát növényvédelem kialakításában. 

 

A klímaváltozás hatására hazánkban a változékony olykor szélsőséges évjáratok egyre gyakoribbá válnak, az egymástól eltérő évjáratok a növényvédelmi problémák alkalmankénti felerősödése miatt jelentős termés- és minőségbeli ingadozást okoznak. A termés- és minőségingadozás kivédéséhez fontos ismernünk azt, hogy adott évjárat milyen mértékben befolyásolja a termésbiztonságot. A kedvezőtlen évjárati hatások mérsékléshez, csökkentéséhez elengedhetetlenül fontos vizsgálnunk azt, hogy adott évjáratban, adott termőhelyen az agrotechnikai tényezők milyen mértékben képesek csökkenteni a negatív hatásokat, illetve optimális környezeti feltételek esetén milyen mértékben járulnak hozzá a lehető legnagyobb hozamok eléréséhez.

A búza termésmennyiségét és biztonságát számos ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényező együttesen határozza meg, melynek következtében a mennyiségi és minőségi modellek meghatározása olyan komplex kutatást igényel, amelyben ezeknek a tényezőknek a hatását és kölcsönhatását vizsgálni tudjuk. Az újonnan köztermesztésbe kerülő búzafajták igen jelentős különbséget mutatnak a mennyiségi, termésbiztonsági és agronómiai tulajdonságaikban A változékony évjárati hatásokra az őszi búzafajták eltérő adaptációs képességük következtében, eltérőképpen reagálnak. A köztermesztésben lévő őszi búza fajták köre folyamatosan bővül, amely újabb kihívást jelent az őszi búza termesztés számára, mivel a sikeres búza termesztéshez elengedhetetlenül fontos pontos ismeretekkel rendelkezni a választott genotípus adaptációs képességéről, környezeti és agrotechnikai igényéről, tápanyag-reakciójáról, illetve betegségekkel szembeni rezisztenciájáról egyaránt.

Magas terméshozamokat csupán megfelelő agrotechnikával, helyes növényvédelemmel, a talaj típusát, a fajta igényeit és az évjáratot figyelembe vevő optimális tápanyagellátással érhetünk el.

 

Az őszi búza állati kártevői és az ellenük történő védekezés lehetőségei

 A búzát a tenyészideje és a szemtermésének a tárolása során egyaránt veszélyeztetik a különböző állati kártevők. Az állati kártevők döntő hányada a rovarok közé tartozik, a gyakorlatban ezek ellen történik a védekezés. A többi állati kártevő (fonálféreg, madarak, emlősök) csak helyenként és időszakosan idézhetnek elő kisebb-nagyobb károkat. Az ellenük való védekezés csak részben megoldott. Nagyon fontos, hogy a betakarított szemtermésnek a raktározása során fellépő állati kártevők ellen is szakszerű védekezés történjen.A búza állati kártevői ellen is az integrált növényvédelem elveit és gyakorlatát szükséges alkalmazni. Gyakorlati szempontból a búza állati kártevőit – a megjelenés időpontja alapján – őszi és tavaszi kártevők csoportjára oszthatjuk. Gyakran az őszi kártevők kártétele tavasszal is folytatódik (gabonafutrinka, gabonalegyek, szalmadarázs). Az ősszel fellépő állati kártevők egy része csak többéves önmaga utáni termesztés esetében szaporodik fel és okoz gazdasági kártételt (gabonafutrinka lárvája a csócsároló, gabonalegyek, szalmadarázs). Ezek fellépése esetén ősszel állományvédekezést kell alkalmaznunk. Enyhe kártétel esetén a vetőmag inszekticides csávázása is megfelelő védelmet nyújthat. Egyes esetekben ősszel, a fiatal állományt károsíthatják a talajlakó állati kártevők. A gyakorlatban ellenük talajfertőtlenítést nem szoktunk alkalmazni. Az ősszel fellépő madarak és emlősök ellen a leghatékonyabb védelmet a búza állományok optimális fejlődési feltételeinek a biztosítása, a gyors növekedés elősegítése teremtheti meg. A búza legfontosabb állati kártevői tavasszal károsítanak. Az őszi kártevők egy része továbbra is károsít a tavaszi időszakban. A fő kártételt azonban a vetésfehérítő bogarak, a levéltetvek, a gabonapoloskák és a gabonaszipolyok okozzák. Rendkívül fontos, hogy az állati kártevőket már betelepülésük idején, a károsítás kezdetén azonosítsuk, valamint figyelemmel kísérjük a kártétel növekedésének mértékét. A kártételi küszöbérték elérése esetén haladéktalanul el kell végeznünk a különböző hatóanyagú és hatásidejű inszekticidek kijuttatását.

 

Az őszi búza fontosabb állati kártevői

A Gabonapoloskák (Eurygaster spp., Aelia spp.) őszi gabonavetéseket károsító fajai megtalálhatók Európa minden területén, továbbá Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában. Hazánkban ezek a fajok közönségesnek tekinthetők, előfordulásuk gyakorlatilag minden területen jellemző. A fajok dominanciáját tekintve első helyen az osztrák poloskát (Eurygaster austriaca) kell megemlíteni. Az előfordulás gyakoriságát tekintve az őszi és tavaszi búza, az őszi és tavaszi árpa, valamint a rozs növényi sorrendet lehet felvázolni. A termesztett növények mellett átmenetileg a különböző fűfajokon is megélnek, tömeges jelenlétükkel kárt okozhatnak. 

 

 

A telelésből előjött imágók, a lárvák és az új imágók betakarításig megtalálhatók a gabonaféléken. Az egyedek szúró-szívó szájszervvel táplálkoznak, ezért tehát a lárvák és az imágók egyaránt károsítanak. A területre való berajzás áprilisban valósul meg és ilyenkor az imágók a leveleken és a hajtásokon táplálkoznak, amelyek elpusztulhatnak és ebben az esetben a növény intenzíven sarjadzik. A szárba indulást követően a fő és mellékhajtásokon táplálkoznak. Ennek következménye a kalászhányás elmaradása. A hasban lévő kalászok kalászorsójának megszúrása a szúrás felett elhalást eredményez, aminek következményét kalászoláskor láthatjuk zászlós kalász formájában. Később a minőségileg értékesebb táplálékfogyasztásra térnek át az egyedek, ami a kalászban lévő szemek megszúrásával és a benne lévő tartalék tápanyagok felvételével jár együtt. A viasz és tejes érésben lévő szemek ráncosodnak, színük fakó és sárgás lesz. A szúrás helyén fekete pont látható. A károsított szemek csírázóképessége és lisztminősége romlik. 

 

 

 

A teljes cikket az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2016-2.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,

Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

                E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

                       http://ostermelo.com/kapcsolat