A megfelelő vetőágy elkészítése az egyik legfontosabb növénytermesztési talajművelési munkaművelet, ezen túlmenően a magágykészítés a talajművelés legigényesebb művelete. A tavaszi talaj-előkészítés célja az aprómorzsás, jól megérett, kellőképpen ülepedett vetőágy létrehozása, ami a vetőmagvaknak gyors és egyenletes kélést biztosít, illetve a bedolgozott vegyszerek és műtrágyák hatásukat teljes mértékben kifejthetik. Az optimálisan elvégzett őszi talajművelés – tarlóhántás, tarlóápolás, alapművelés, elmunkálás – után a kukorica vetés előtti tavaszi talaj-előkészítése már aránylag egyszerűbb és könnyebben megoldható feladat.

 

Tavaszi talaj-előkészítési technológiák jellemzése

A tavaszi talaj-előkészítési munkák közé a talajegyengetés, vegyszerbemunkálás és a magágykészítés sorolható. Mindezen műveletek egy célt, a vetőmagvak számára optimális kelési feltételek biztosítását szolgálják. A feltételek kielégítésére az alkalmazott gépeknek a következő követelményeket kell teljesíteniük: a talajt a vetési mélységnek megfelelően lazítsák, porhanyítsák; kövessék a talajfelszín egyenetlenségeit; egyenletes mélységű aprómorzsás réteggel borított, tömör alapú magágyat hozzanak létre; irtsák a már kikelt és még meg nem erősödött gyomnövényeket; végezzenek megfelelő keverő munkát a „starter” műtrágyák és más vegyszerek talajba munkálásához. Ezeken kívül a munkavégző szerszámaik cseréjével biztosítsák a különböző növények igényeit kielégítő mélységű, jól porhanyított magágy létrehozását és a művelő szerszámaik ne legyenek hajlamosak eltömődésre.

A különböző módszerű vetőágy-készítések során az alábbi főbb szempontokra kell tekintettel lenni: csapadékmegőrzés; gyors(abb) felmelegedést biztosító vetőágy-kialakítás; a vetés előtt (presowing) kijuttatott kémiai szerek hatékony talajba dolgozása. Igen fontos szempont továbbá a műveletek számának a feltétlen szükségszerűre csökkentése, azaz a talaj lehetőség szerinti okszerű művelése. A munkamenetek növekvő száma többnyire a talaj felső rétegének kiszáradását és nem kívánatos méretű rögösödését okozhatja, nem is szólva a káros talajtömörödés növekedéséről. Ez utóbbival együtt a zömében túlzottan nedves talajállapot melletti magágykészítések esetén még a talajszerkezet rombolása is felléphet.

A tavaszi magágykészítő munkák eredményessége nagymértékben függ az előző évi nyárvégi, ill. őszi talaj-előkészítések színvonalától. A közvetlen vetés előtti talajmunkák csak akkor lehetnek sikeresek, ha az azok során végzendő feladatoknál fokozott figyelem kíséri az alapozó művelések hatásosságát is, melyek nem ritkán szélsőségesen eltérő színvonalúak. Lényeges továbbá a magágykészítés időpontjának helyes megválasztása, amikor nem csak a legfelsőbb talajréteg nedvességi állapotára kell tekintettel lenni, hanem az alsóbb 10-15 cm-es talajréteg teherbíró képességére is. A vetőágy-készítés optimális időpontja természetesen üzemen belül is változhat, és mind a korai, mind a megkésett beavatkozás rontja a vetőágy minőségét. A túlságosan nyirkos talajon nem érvényesül kellően a magágykészítő porhanyító hatása, továbbá egyes herbicidek alkalmazása esetén, a herbicid párolgási vesztesége nagyobb, ugyanis a víz jelenléte a talajkolloidokon akadályozza a herbicid molekulák megkötődését. A jól beállított és optimális időben alkalmazott magágykészítő gépekkel, 8-14 km/h munkasebességek között kedvező minőségű vetőágy készíthető. A tavaszi vetésű kapásnövények – közöttük a kukorica – vetőágyának kialakítására elsősorban a kombinált (lazító+aprító+keverő+egyengető+simító+tömörítő, lezáró) művelő szerszám összeállítású talajművelő gépek a legalkalmasabbak. A tavaszi vetésű növények esetében ez azért is jelentős, mivel (áprilistól május közepéig) aránylag rövid idő alatt több növény vetőmagjai „elé” kell megfelelő minőségű magágyat kialakítani, vetőágy-készítését végezni.

 

Agronómiai igények, elvárások

A tavaszi magágykészítés módja és ideje a talaj típusától, az időjárástól, a vetendő növényfajtól, illetve az alapművelés módjától függ. A magágykészítés, a talajművelés klasszikus sorrendjében – a tarlóhántás (tarlóápolás), alapművelés és elmunkálása után – a negyedik munkaműveletet jelenti. A művelet elvégzésének legfontosabb szabályai: a lehető legkevesebb talajmozgatással, ezáltal porosítással (nedvesség vesztéssel) járjon; javítsa a különböző növényvédő (gyomirtó/talajfertőtlenítő) szerek, a (szerves-/mű)trágyák talajba keverését és hasznosulását, valamint munkájával segítse elő a vetőmagvak csírázását és kelését. A jó magágy jellemzői: aprómorzsás, de nem poros (~ 55/45 %-os a pórus/szilárd fázis aránya); ülepedett, de nem tömörödött (1,25 g/cm3 körüli térfogattömegű); nyirkos és gyommentes. A kelés szempontjából alapvető a talaj nedvességtartalmának megőrzése, mivel (a mostanában jellemző) többnyire száraz és csapadékszegény kora tavaszi időszakokban a magágy kiszáradása egy elhúzódó, „vontatott” keléshez vezethet. Az egyenletes talajfelszín kialakítása egyenletes kelést eredményez, valamint a vegyszerek és a műtrágyák megfelelő talajba munkálását is elősegíti. A növénytermesztés során a gyakoribb kelési hibák is a tavaszi vetésű növényeknél fordulnak elő és ezek a hibák a vegetáció során már nem javíthatók ki. Az egyenetlen vetőágy-mélységből adódóan, a szárazabb talajrétegbe vetett magvak csak a talajnedvesség kiegyenlítettsége (esetleg a magágy megfelelő „beázása”) után kelnek ki és egyenlőtlen növényi fejlődést okoznak. Az előzőekben felvázoltak alapján megfogalmazhatók a magágykészítés összevont agronómiai céljai is, ami az alapművelés és elmunkálása során létrehozott talajállapotnak a vetés körülményeihez, valamint a vetőmag igényeihez való hozzáigazítását jelenti.

 

 

Magágykészítő gépkonstrukciók felépítése, szerkezeti elemei

A talaj-előkészítés gépei elsősorban a forgatásos (szántásos) alapművelések utáni magágy készítési munkákhoz kerültek kialakításra, azonban a gépek nagytöbbsége a forgatás nélküli alapművelések után is eredményesen alkalmazható. A többségükben vázkeretes kialakítású magágykészítő gépek eszközválasztéka közel azonos, lényeges eltérés a felépítési módjaikban és munkaszélességükben található meg. A kombinált magágykészítő gépek – szakzsargonban: kombinátorok – művelő szerszám összetételének választéka a következő:

·     simítást és egyengetést végző, sima vagy fogazott élű rugóterhelésű simító lemezek, fésűs simítók a talajfelszín mikro-domborzatának elmunkálására;

·     3-5 (-7) sorban elhelyezett (lazítást, porhanyítást-keverést végző) merev vagy rugós szárú fogas boronák , rugós szárú kultivátorkapák;

·     a különböző profilú (palást kiképzésű), porhanyító-, tömörítő elemekből álló hengerboronák vagy hengergyűrű elemek a magágy lezárására.

A magágykészítő gépeket elsősorban függesztett és félig függesztett kivitelekben gyártják, a vontatott kivitelek ritkábban, akkor is csak a nagy munkaszélességű gépek esetében fordulnak elő. Az elsődleges simítók és egyengetők a talajfelszín mikro-domborzatának elmunkálására, elegyengetésére alkalmasak. A simító-egyengető profilok között egyenes vagy fűrészfog élű simítólapok, állítható tüskékkel ellátott simítólapok, illetve egyedi, rugós szárú simítólapkák is megtalálhatók. Vannak olyan megoldások is, amelyeknél merevszárú (késes) kapasor végzi az elsődleges egyengetést, az alapművelés elmunkálását. A gépek lazító elemei fogas borona tagok vagy rugósszárú kultivátorkapák lehetnek. A merev boronatagok különböző rácsszerkezetű vázra oldható kötéssel rögzített művelő szerszámok. A rugós szárú kultivátorkapák különböző geometriájú és rezgésfrekvenciájú lazítóelemek lehetnek. A lazító testformák tüske vagy lándzsa alakúak, és az egyes lazító testformák geometriai kiképzése minden esetben a lazítóelemek kereszt- és hosszirányú osztástávolságához igazodik.

A gépek talajlezáró hengerborona elemei a talajállapothoz igazodó profilúak, a rögaprítási-tömörítési és egyengetési prioritások figyelembevételével. Ezek közül pl. Crosskill hengerek rögtörő hatása, a Cambrigde hengerek aprító-tömörítő munkája a hatékonyabb. A talajlezárására szélesebb körben – a különböző szerkezeti idomú – huzalos, pálcás-léces és fűrészfog élű, ékgyűrűs stb. hengerborona tagokat alkalmazzák. A spirális és egyedi profilú hengerborona elemeknél a folyamatos talajérintkezés és a hatékony felszínképzés az elsődleges cél. A talajlezáró elemek terhelése mechanikus (tagonkénti nyomórugós terhelésű) vagy hidraulikus – hidraulikus nyomás-kiegyenlítés a teljes munkaszélességben – megoldású. A magágykészítő gépek nagy többsége az ún. precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ez a szintezési rendszer egyrészt az üzemeltető erőgép hátsó függesztő berendezésének és a magágykészítő gép lezáró elemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt minden esetben a mellső-hátsó tömörítő hengerekre, illetve a szintező elemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélység-tartást.

A magágykészítő gépek egyéb szerkezeti elemei közül kiemelhetők még – a merev (fix) rögzítésű, rugóterhelésű vagy hidraulikusan beállítható – traktornyom lazítók, amelyek merev/rugósszárú kapákból állnak, feladatuk a traktorkerekek nyomainak fellazítása, a talajszelvény átmunkálása. Ugyancsak kiegészítő szerkezeti elem lehet a hátsó – rugósszárú – pálcás boronafogakból kialakított (a munkagép teljes munkaszélességén áthúzódó) pálcás boronafog-sor, amely a felszínalakítását segíti elő. Több gyártónál a gépek járókerekeit a keretszerkezetbe integrálják és a munkagép végére vetőgép-kapcsolókeret is adaptálható.

 

Magágykészítő gépek választéka

A talajművelés gépesítésének folyamatos fejlődésével a „látszólag” hasonló célra kialakított magágykészítő gépek egyre bővebb választékával lehet találkozni. Az egyes talajművelési eljárásokhoz és termőhelyi adottságokhoz – legyen az forgatásos vagy forgatás nélküli alapművelés, sík vagy lejtős területeken való gazdálkodás – gyakran akár 8-10 különböző géptípus közül lehet és kell kiválasztani azokat a gépeket, amelyekkel az adott körülmények között a legjobb munkaminőségben és nagy hatékonysággal végezhetők el a kukorica-termesztéstechnológia magágykészítési munkaműveletei.

A jelenleg beszerezhető magágykészítő gépek választéka igen széles skálájú gépváltozatokkal jellemezhető. A gépkiválasztáshoz az MVH „Gépkatalógus”-a és a gyártók internetes oldalakon található gyártmányismertetői jelentős segítséget nyújtanak. A Gépkatalógusban a magágykészítő gépek több mint 50 gyártó cégének ~2000 típusváltozata található meg, amelyek konstrukciós kialakítása és művelő szerszámválasztéka széles körű gépkiválasztási lehetőséget biztosít. Az 1. táblázatban néhány hazai gyártású, míg a 2. táblázatban import beszerzésű magágykészítő gépek főbb műszaki jellemzői találhatók meg.

 

   Táblázatok, fotók a nyomtatott kiadványban.

 

A kukoricavetés technológiai jellemzése

Más szántóföldi növények magvainak vetéséhez hasonlóan, a termelési céltól függő, különböző (árú-, siló- és csemege) kukoricák főbb vetési jellemzői: a sor- és tőtávolság, a vetési mélység, valamint a kivetendő magmennyiség, mindezekhez a különböző kukorica vetőmagvak értékmérő tulajdonságai párosulnak. Közülük a legfontosabbakat kiemelve:

-        a sortávolságok jellemzően 70-75 és 76,2 cm (30 coll) között változnak, és azok egyenlő sorközű vagy (12,5-18-20 cm iker-sortávolságú) ikersoros vetések is lehetnek;

-        a gyakorlatban alkalmazott vetési magtávolságok (tőtávolságok) ~15-36 cm közöttiek, ami ~40-90 ezer db/ha magsűrűséggel, ~6-40 kg/ha közötti vetőmagnormával jellemezhető;

-        a vetési mélységek (a talajtól és az állapotától függően) ~5 cm-től egészen ~8 (10) cm mélységig is változhatnak;

-        a kukoricák vetőmagjainak ezermagtömege ~150 grammtól ~450 grammig terjed, míg a vetőmagvak tisztasága ~95-99 %, átlagos csírázóképességük ~90-95 % között változik, így használati értékük, Hé = ~86-94 %-os értékű.

Ezek az igen eltérő értékek a kivetendő magvak mennyiségét (kg/ha, db mag/ha vagy db mag/folyóméter) is döntően meghatározzák. A vetőmagvak értékmérő tulajdonságai közül a nagyság, az alak és az ezermagtömeg „kihat” a gépek magadagoló egységeire, mivel a magvak térbeli kiterjedése és tömege a vetés pontosságának egyik feltételét képezi. A különböző pneumatikus rendszerű vetőszerkezettel rendelkező kukorica szemenként vető gépek esetén ezek a jellemzők határozzák meg a precíz, pontos vetést, ezáltal megteremtve a termelés biztonságának egyik fontos feltételét.

A kukorica vetésénél általános és elfogadott szabály, hogy a kivetendő magmennyiség a betakarításkor megkívánt tőállományból 10-15 %-os veszteség figyelembevételével számítható ki. Ez a veszteségérték – a gyakorlati tapasztalatok alapján – a következőkből tevődik össze: a csírázóképes magvak 6-8 %-a nem kel ki (kedvezőtlen magágy, kórokozók, kártevők), egyéb okok miatt a tenyészidő alatt (kártevők, kórokozók) további 3-5 %-os tőkipusztulással lehet számolni. Amennyiben mechanikai sorközművelésre – kultivátorozásra – is sor kerül ~ 2-4 % további tőállomány csökkenés is felléphet.

 

 

További alfejezetek:

- Kukoricavető gépek jellemző műszaki paraméterei és megoldásai
- Kukoricavető gépek választéka

 

A teljes cikket az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2016-1.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,

Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

                E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

                       http://ostermelo.com/kapcsolat