A mezőgazdasági termelés alapját a különféle természeti tényezők: a talaj, a légkör, a víz, a napfény együttes hatása jelenti. Ezek közül a talaj van a legszorosabb kapcsolatban az alatta elhelyezkedő kőzetrétegekkel.

Talaj

A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény szerint a „talaj: feltételesen megújuló természeti erőforrás, amely egyben a mező- és erdőgazdasági termelés alapvető termelő eszköze, a Föld szilárd felszínének élő közege, amelynek a legfontosabb tulajdonsága a termékenység”.

A talaj a Föld szerkezetének legkülső szilárd rétege, takarója, amely a növények termőhelyéül szolgál. Alapvető tulajdonsága a termőképessége, életereje, biológiai aktivitása, vagyis az a képessége, hogy kellő időben és szükséges mennyiségben képes a növényeket ellátni vízzel, tápanyagokkal, makro- és mikroelemekkel. Olyan természeti erőforrás, amely az élő és az élettelen földtani természettel, vízzel és a levegővel szoros kölcsönhatásban van.

A talaj az egyetlen szilárd természeti erőforrás, amely megújulni képes. Ha védjük a pusztulástól, az eróziótól, az elsavanyosodástól, fenntartjuk biológiai aktivitását, az élővilágát, megőrizzük szerkezetét, pótoljuk a növénytermesztéssel kivont humuszt, a makro- és mikroelemeket, akkor a talaj képes újra és újra megújulni és biztosítani a rajta élő emberek egészséges életét. (Ellentétben az ásványi nyersanyagokkal, fosszilis energiahordozókkal (kőszén, kőolaj, földgáz, olajpala, palagáz, uránérc), amelyek a kitermelés, feldolgozás után – gyakran környezetszennyezést okozva – örökre megszűnnek.)

A földi élet alapvető elemei a fény, a levegő, a víz és a talaj. Minden élőlénynek – közvetve vagy közvetlenül – a talaj nyújtja az élelmet. Ebben az élettel teli közegben körforgás alakult ki. A talaj keletkezésének kezdetén először a fény, a levegő és a víz szétmállasztotta a kőzeteket. Ezzel a mállási folyamattal szabadultak fel azok az anyagok, amelyek táplálékul szolgáltak a különböző apró élőlényeknek, a baktériumoknak, a mikro- és a makroszervezeteknek, amelyek benépesítették a talajt.

A növényi mikroszervezetek szabaddá tették a táplálékot a magasabb rendű növények számára. A parányi állati szervezetek ugyancsak táplálékot adtak a növényeknek. Később megjelentek a bonyolultabb állati szervezetek, amelyek a kisebb szervezetekből és növényi hulladékokból éltek, és tovább gyarapították a talaj tápanyagtartalmát.

A talaj levegőtartalma és a víz körforgása a talajélet elengedhetetlen feltétele. A párolgás a vizet a levegőbe juttatja, ahonnan csapadék formájában visszajut a talajba. A körforgás egyes szakaszaiban használják a vizet a növények, az állatok és az emberek is.

Napjainkban ezek a természetes biológiai folyamatok már nem elegendők ahhoz, hogy eredményesen termeljünk.

 

Talajpusztulás

A Földön kevés hely maradt, ahol még jó minőségű, termékeny talajok vannak. Kevesen tudják, hogy a világon a Kárpát-medence rendelkezik leginkább olyan adottságokkal, amelyek alkalmassá teszik a legkiválóbb mezőgazdálkodásra. A világ legtermékenyebb medencéje ez. Szakemberek számításokat végeztek, hogy ha megfelelő technológiát alkalmaznának a Kárpát-medencében, legalább 120 millió embert tarthatna el a Kárpátoktól körülölelt terület.

Ugyanakkor egyes nemzetközi kutatások már megkongatták a vészharangot a talajpusztulás miatt. Állításuk szerint a világ szántóterületének harmada már elsivatagosodott. A kutatások szerint Európában jelenleg 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy épül, vagy helyreáll. Azaz 17 kg termőtalaj megy tönkre, amíg 1 kg újraéled. (Ausztráliában ötszörös, Amerikában tízszeres, míg Kínában – ahol a helyzet a legrosszabb – 57-szeres ez az arány.)

John Crawford, a Sydney-i Egyetem mezőgazdasági és környezetvédelmi karának professzora kutatása szerint a Földön található termőföld 80%-a évente többé-kevésbé károsodott. Évente 75 milliárd tonna termőföld tűnik el, pusztul le.

Míg a termőtalaj elpusztulásához vagy lemorzsolódásához néhány év is elegendő, addig a termőtalaj kialakulásához – az alapkőzettől függően – földtani mértékkel számolható idő, akár több százezer év kell.

 

Agrogeológia

A mezőgazdaság (agrárium) tudománykörébe tartozik a talajtan (pedológia). A mezőgazdaság a talajtanon keresztül kapcsolódik a földtanhoz. Elődeink ezt a kapcsolatot ismerték és ápolták.

Kevesen tudják, hogy a hazai földtani kutatás megindítását 1868 júliusában Gorove Istvánnak köszönhetjük, aki saját hatáskörében, a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium keretében felállította a földtani osztályt, s élére Hantken Miksát nevezte ki. Rá egy évre Ferenc József Magyarország királya 1869. június 18-án aláírta a Magyar Királyi Földtani Intézet megalapítását engedélyező okiratot és igazgatónak nevezte ki Hantken Miksát. Az alapító okiratban többek között az alábbi, földművelést, mezőgazdaságot és talajt érintő célkitűzések szerepelnek:

  • „az ország részletes földtani felvétele és a felvétel eredményeinek a tudomány, a földmívelés és az ipar igényeinek megfelelő módon való megismertetése”
  • „talaj-, ásvány- és kőzet-vegyelemzés mezőgazdasági, bányászati és ipar tekintetében”

A két szakma közötti együttműködések közül kiemelkednek a Magyar Állami Földtani Intézet 1869-1948 közötti agrogeológiai kutatásai.

A Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályán olyan kitűnő kutatók dolgoztak, mint Inkey Béla, Treitz Péter, Ballanegger Róbert, Kreybig Lajos. Az általuk elvégzett talajtani kutatások jelentős mértékben hozzájárultak Magyarország akkori mezőgazdasági fellendüléséhez.

Sajnos 1948 áprilisában kormányhatározattal a Talajtani Osztály kivált a Földtani Intézetből és önálló kutatóintézetté alakult. Ezzel teljesen megszűnt az intézet szerepe a mezőgazdasági-talajtani kutatásokban.

Az agrogeológiai kutatások legnagyobb támogatója a talajtan kiemelkedő tudósa, Stefanovits Pál, aki tudásával, szaktekintélyével immár több mint hatvan éve jelentős hatást gyakorol az agrogeológiai és talajtani kutatásokra, mindvégig támogatva geológusok és a talajtani szakemberek közös munkáját.

Az 1950-1985 közötti években a földtan és a mezőgazdaság kapcsolatát leginkább a Rónai András, Teleki Pál egykori munkatársa által vezetett alföldi agrogeológiai térképezés jelentette, illetve az alginit felfedezése után a Solti Gábor által vezetett talajjavító anyagok kutatása.

Zentay Tibornak a Magyar Állami Földtani Intézet Módszertani Közlemények sorozatban 1987-ben megjelent „Magyarország talajjavító ásványi nyersanyagai” c. kiadványa azóta is a talajjavítás egyik alapvető munkája, kézikönyve.

Mátyás Ernő volt az a geológus, aki nem csak kutatója volt a Tokaj-Zempléni hegyvidéknek, földtani képződményeinek, nyersanyagainak, de vizsgálta ezek – elsősorban a zeolit – mezőgazdasági, környezetvédelmi, humán hasznosításának lehetőségeit. Ezekre Geoproduct néven vállalkozást alapított és kb. 100 készítményt fejlesztett ki, illetve forgalmazott.

A térségben található riolittufa tudós kutatója Köhler Mihály, aki évtizedek óta kutatja ennek a kőzetnek a mezőgazdasági felhasználási lehetőségét.

Szintén Köhler Mihály nevéhez fűződik, hogy szülővárosa, Gyoma környékén ő irányította, vezette a digózást, a helyben fellelhető anyagokkal végzett, szikes talajok talajjavítását. Az ezekről szóló tanácskozás anyagát 1982-ben adták ki. Ennek a tájékoztatónak az átdolgozott kiadását Gyomaendrődön, 2015. július 2-án mutatták be, „Agrárkutatási archívumok – Tanácskozás és talajjavítási bemutató a meszes altalaj felhasználásáról Gyomán” címmel.

A hazai talajjavítás egyik legnagyobb élő szaktekintélye, Dömsödi János, mintegy ötven éve végzi a láptalajok, lápi eredetű talajjavító (tőzeg, lápföld, lápi mész) anyagok mezőgazdasági célú kutatását.

 

Talajjavítás

A talajjavítás általános ismérveit Zentay Tibor az alábbiakban foglalta össze:

„A talajjavítás fogalomkörébe tartozik minden olyan eljárás, amely valamely talajhiba megszüntetése útján a talaj termékenységének tartós növelését szolgálja (STEFANOVITS P. 1975, 1981).

Talajhibának nevezzük azokat a fizikai vagy kémiai jelenségeket, melyek a talaj termékenységét jelentős mértékben csökkentik. Ilyenek a szikesség, a savanyúság, a gyökérzóna mélységében előforduló homokkő- vagy kavicsréteg, vasas bekérgezés, valamint a sekély termőrétegű talajok közül azok, melyek szelvényében a glejréteg vagy a tömör talajképző kőzet a felszínhez 70 cm-nél közelebb található.

A talajjavítás – módja szerint – lehet:

- fizikai vagy mechanikai;

- kémiai és

- biológiai.

 

Mechanikai talajjavítás

Mechanikai talajjavítás a talajhibák mechanikai hatásokkal való megszüntetése. Ide sorolhatók:

- a mélyforgatás,
- az altalajlazítás,
- a drénezés (talajcsövezés) és
- a lecsapolás.

Tágabb értelemben mechanikai talajjavításról beszélünk, amikor az adott talajszelvényben nem található anyagokkal kívánunk javító hatást elérni. Ilyen eljárások:

- a homokozás,
- a réteges homokjavítás,
- az agyagterítéses homokjavítás,
- a rónázás,
- az öntözés.

 

Kémiai talajjavítás

Kémiai talajjavításnak nevezzük azokat az eljárásokat, melyek a talajhibákat kémiai eszközökkel kívánják megszüntetni, illetve káros hatásukat csökkenteni.

 

Következésképpen a kémiai talajjavítás eszköze is a kalciumiont szolgáltató anyagok sorából kerül ki. A kémiai talajjavítás eljárásai a következők:

- savanyú talajokon: meszezés, meszes altalajterítés;
- szikes talajokon: meszezés, meszes altalajterítés, gipszezés, kombinált eljárások és lignitporterítés.

 

Biológiai talajjavítás

Biológiai talajjavításnak nevezzük azokat az eljárásokat, amelyekben a talaj kedvezőtlen tulajdonságait a termesztett növény segítségével szüntetjük meg vagy mérsékeljük. Általában két eljárást sorolunk ide:

- a WESTSIK-féle zöldtrágyázásos homokjavítást és
- az erőteljes gyökérzetet fejlesztő növények talajjavító hatását.” (Zentay T. 1987. pp. 12-14.)

 

 

További tartalom:

- Talajjavítás története
- A talajjavítási program újraindításának alapjai
- Magyarország talajjavító ásványi nyersanyagai
- Talajjavításra felhasználható kőzetek és ásványok
- A magyarországi földhasználat változása

 

 

A teljes cikket az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2015-4.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,

Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

                E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

                       http://ostermelo.com/kapcsolat