A mézontófű (Phacelia tanacetifolia L.) (facélia) egy Észak Amerikából származó növény. Vetésterülete Európában a második világháborút követően nőtt meg, a talajkímélő növénytermelési rendszerek megjelenésével egyidőben.  A növény gyökere által termelt gyökérsavak nematocid hatásúak, így azon területeken ahol nagy volumenű volt a burgonya és a répafélék termesztése, gyakran beillesztették a vetésforgóba. Másodvetésben zöldtrágyanövényként, az előbb említett tulajdonságán túl, igénytelensége, gyors növekedése, és kifagyása (másodvetésben a következő évben nem gyomosít) miatt kedvelt növény. Gyökérzete leginkább a művelt réteg felső részében helyezkedik el, így kedvező a tápanyag gazdálkodás és a talaművelés szempontjából. Gyorsan bomló gyökérzete megköti a talajok felszabaduló tápanyagkészletét, lazítja a talajt és szerves anyagban gazdagítja. Kitűnő méhlegelő, a szakirodalmi adatok 1000 kg/ha feletti mézhozamot is említenek. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a növény méztermelő képessége, nagymértékben függ az évjárattól és a fajtától. Tangazdaságunk, az elmúlt mezőgazdasági évben több mint 40 hektáron termelt mézontófüvet. Egyesek jelentős méztermelésről számoltak be, míg más méhészek szerint a kultúra, csak az életfenntartó mennyiséget biztosította. Méhészeti szempontból kedvező a kultúra hosszantartó virágzása. Az egy időpontban vetett mézontófű gazdaságunkban 6 hétig virágzott. A március végi vetésidőnek köszönhetően a virágzás, az akác és a napraforgó virágzás közötti, méhészeti szempontból jelentős időszakot töltött ki. A növény tömegtakarmányként is felhasználható, ehhez azonban még zsengén le kell kaszálni. Nyugat Európában önmagában és keverékekben egyaránt elterjedt zöldtrágyanövény. Hazánkban a száraz nyári időjárás miatt bizonyos évjáratok kivételével, a magtermesztés feltételei adottak, szemben a tőlünk nyugatabbra gazdálkodókkal.

Mézontófű mag tisztítás előtt

 

A növények a vetés utáni 40-50. napra erősödnek meg

 

Tangazdaságunk 141 hektáron folytat ökológiai gazdálkodást, így a hagyományos szántóföldi növénytermesztésben elterjedt növényeken túl, keresnünk kellett ökológiai gazdálkodásban is könnyen termeszthető, a vetésforgóba jól beilleszthető növényeket. A tritikálé, csicsóka és lucerna kultúrák mellett, a facélia magtermesztésre esett a választásunk. Az előveteményként konvencionális termesztésben betakarított takarmánykukoricát leszántottuk, majd tél végén simítóztuk. A tavaszi talajelőkészítés kombinátorral történt március közepén.  A vetést AMAZONE D9-40 vetőgéppel végeztük március végén. A mézontófüvet többféle térállásban lehet termelni. Magtermesztés esetén elterjedt a szűk kapás (50 cm) sortávra történő vetés. Ilyen vetési mód esetén kétszeri kultivátorozás lehetséges (az elsőnél sorvédő tárcsa használata indokolt), de számolni kell a sorok elgyomosodásával. A termesztési mód egyik nagy előnye, az alacsonyabb vetőmagmennyiség használata. Gazdaságunkban a gabonasortávra történő vetést alkalmaztuk nagy magmennyiséggel. A szakirodalom szerint a mézontófüvet 8-10 kg/ha-os normával, 5-6 millió csíra/ha-al termesztjük magtermesztés céljából. A termesztés során mi a maximális zöldtrágya vagy takarmány célú termesztési mód esetében alkalmazott 8-10 millió csíra/ha-os, 15 kg/ha vetőmagmennyiséget alkalmaztuk a magtermesztésnél is. A sűrűbben vetett mézontófű gyomelnyomó képessége tapasztalataink szerint kedvezőbb. A termesztés során ennek köszönhetően nem kellett semmilyen egyéb beavatkozást végeznünk, területünk csak néhány rendkívül fertőzött foltban gyomosodott el. Ahhoz, hogy az idei évben ne okozzon gondot az utónövényként termelt tritikáléban, a mezei acat egyik táblánkon, május közepén a kultúrát 500 négyzetméteren lekaszáltuk.  A kultúra kezdeti fejlődése a szakirodalom szerint is gyenge, ezt nálunk fokozta az áprilisi csapadékban szegény időjárás. A magérésre július közepén került sor. Mivel területünk átállási terület (ökológiai gazdálkodásra), így vegyszeres deszikkálást nem alkalmazhattunk. A növény hosszú virágzási ideje és botanikai sajátosságai miatt egyenetlenül érik, így a deszikkáláson túl, a konvencionális termesztésben, gyakran használnak különböző magpergést gátló szereket is. A szakirodalom szerint deszikkáló szerek nélküli termesztés esetén, csak a kétmenetes betakarítás alkalmazható. Ennek lényege, hogy a terményt az első menetben magas tarlóval rendrevágjuk, majd 6-8 napos száradás után csépeljük. A másik lehetséges mód az egy menetben hagyományos gabonakombájnnal történő betakarítás. Gazdaságunkban mindkét módszert kipróbáltuk. A kétmenetes betakarítás nagyobb műszaki felkészültséget, és a hagyományos arató-cséplő gépeken speciális adaptereket igényel. A szakirodalommal ellentétben a nyári hőségben nincs szükség 6-8 napos száradási időre, a termény 4-5 nap alatt beszárad, betakaríthatóvá válik. Ezzel a betakarítási móddal nagyobb magmennyiséghez juthatunk, de nagy a kockázat is. Egy esetleges csapadékos periódus teljes mértékben tönkreteheti a levágott, renden száradó terményt. A területeink jelentős részét egymenetben, gabonakombájnnal takarítottuk be. Itt nagy jelentőséggel bír a betakarítás időpontjának megválasztása. Esetünkben is több próbavágásra (az adott terület talajtípusától függően) volt szükség, a helyes időpont meghatározásához. Az általunk felvázolt technológiával termelt mézontófű táblától függően, 200-400 kg/ha-os magtermésre volt képes. A szakirodalom szerint a magtermés elérheti a 800 kg/ha-t is. Mivel a betakarított tételek az egyenetlen érés miatt, nagymértékben tartalmaznak még nem kellően beérett magas nedvességtartalmú magot, zöld növényi részeket, gyommagvakat, így a tételeket szárítani majd tisztítani kell. A szárítást üzemünkben hagyományos módon, a tételeket fedett helyen, 10 cm vastagon kiterítve, majd egyszer megforgatva végeztük el. A tisztításra speciális betéttel ellátott, kalmárrostákkal került sor. A 12 %-os nedvességtartalomra leszáradt magtételek tapasztalataink szerint, akár Big-Bag zsákban is tárolhatók. Tangazdaságunkban másodvetésben, többféle zöldtrágyanövénnyel kísérletezünk. Bemutató jelleggel egy táblán, a magtermő mézontófű tarlóját sekélyen megtárcsázva az állományt meghagytuk, terveink szerint bedolgozására ősszel, a tritikálé vetése előtt kerül sor.

Virágzó mézontófű állomány a vetés utáni 65. napon

Tapasztalataink szerint a klíma változása, az emelkedő inputanyag árak, és a kiszámíthatatlan piaci viszonyok között, a hagyományos kultúrák termesztése egyre kevésbé jövedelmező, így minden olyan növénynek, ami a több lábon állást segíti, nem csak gazdasági, hanem a környezettudatossági (biodiverzitási) szempontok miatt is egyre nagyobb teret kell kapnia.

Szabó Béla
Ferenczi László Nándor
Bellus József