A dió (Juglans regia L.) nemesítése az Intézet alapításával egyidős, ugyanis 1950-ben indult ez a kutatási téma. Prof. dr. habil. Szentiványi Péter először tájszelekciót választott a nemesítési módszerek közül, melynek eredményeként a Tiszaháton található diópopulációból kiemelte a Milotai 10 és a Tisztacsécsi 83 fajtákat, a Mezőföldről pedig az Alsószentiváni 117 fajtát. Az 1970-es években a tájszelekció mellett a keresztezéses nemesítést is használta a nemesítő. Apai szülőként az Észak-Amerikában elterjedt, oldalrügyből is bőven termő, világos héj- és bélszínnel rendelkező Pedro fajtát választotta. A keresztezéses nemesítés eredményeként jelenleg 5 hibrid diófajta kapott állami elismerést: Milotai bőtermő, Milotai kései, Milotai intenzív, Bonifác, Alsószentiváni kései. A közelmúltban elfogadott fajtákkal együtt négy hetet felölelő fajtasor áll a magyar termesztők rendelkezésére (1. ábra).           

A nemesítési munka tovább folytatódik az Intézetben, melynek eredményeként kb. 100 dióhibrid van értékelés alatt. Nemesítési céljaink között a kései fakadási idő, a késő tavaszi fagyok elkerülése végett, illetve a nagyfokú oldalrügyből termőképesség a termésmennyiség növelése érdekében elsőrangú helyet foglal el. E két kiemelt nemesítési cél mellett a legalább 32 m-es átlagos termésátmérő, sima héjfelület, világos terméshéj, világos bélszín, jó íz, a diót károsító kórokozókkal szembeni ellenálló-képesség fokozása, jó szaporíthatóság, korai termőre fordulás, rendszeres és bő termőképesség és a korai érési idő a további nemesítési cél.

            Fajtasorunk egyedülálló, mivel a Föld északi féltekéjének legkorábbi érési idejével rendelkező fajták találhatók meg benne. A konkurens diótermesztő országokban termesztett fajták előtt 10-14 nappal kezdődik meg a magyar nemesítésű diófajták szürete, így komoly versenyelőnnyel rendelkezünk a piacon. A magyar fajták másik előnye, hogy nagy termésméretet produkálnak, mivel a termések átmérője eléri, sőt meghaladja a 32 mm-es termésátmérőt (2. ábra), mely az első osztályú méretkategória alsó határát jelenti. Valamennyi fajta bélaránya is kedvező, 40-50% közötti (3. ábra). A nemrég állami fajtaminősítésben részesült diófajták további előnye a hagyományos, csak csúcsrügyből termő fajtákhoz képest, hogy nemcsak csúcsrügyeken, hanem nagy arányban oldalrügyeken is teremnek, ezzel termésmennyiségüket sokszorozzák meg (4. ábra).

            Azonban a közelmúltban államilag minősített fajták igényesebbek az ökológiai tényezőkre és a termesztési technológia pontos betartására az alapfajtákhoz képest, mert csak így tudják a rájuk jellemző tulajdonságokat megmutatni. Ez alatt diótermesztésre kiválóan alkalmas termőhelyeket és a termesztési technológia pontos betartását (öntözés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem) értjük.

A hibridfajták fogékonyabbak a dió xantomonászos betegségével szemben, ezért – különösen nedves, csapadékos időjárás esetén – figyelmet kell fordítani a növényvédelmi technológia pontos betartására. E kórokozó ellen gyakorlatilag folyamatosan kell védekezni a vegetációs időszak során, mivel a fakadási időtől a lombhullásig károsíthatja a diót. Sajnos a Xantomonas baktérium nagyfokú alkalmazkodó-képességgel illetve hosszú, több éven átívelő fertőzési időszakkal rendelkezik, így aki az egyik évben elmulasztja ellen a vegyszeres kezelést, nagy gondot okoz magának, mivel több évre biztosítja a fertőzéshez szükséges gócpontokat.

E sajátosságok miatt jelenleg csak kis mértékben keresik a termesztők a közelmúltban állami minősítésben részesített diófajtákat, ezért termesztési részarányuk csekély. Ez a tendencia megegyezik a nyugat-európai illetve az észak-amerikai tendenciákkal, ahol szintén lassan terjednek illetve kismértékű termesztési részarányt foglalnak el az újonnan nemesített fajták (5. ábra).

            A magyar diótermesztés kisebb volumenű a nyugat-európai illetve az észak-amerikai versenytársakhoz viszonyítva, de számos - nemcsak hazai, hanem nemzetközi mércével mérve is – figyelemre méltó innovációt hajtottunk végre, mellyel perspektivikussá tettük e gyümölcsfaj termesztését. Célunk továbbra is a magyar diótermesztés színvonalának megtartása illetve emelése.
 

Milotai kései

Nemesítő: Szentiványi Péter

Fajtatulajdonos: Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft.

Származás: Milotai 10 x Pedro keresztezésével állították elő.

Fakadási ideje: Későn fakad. A fajták közül a legkésőbbi fakadási idővel rendelkezik.

Virágzás, termékenyülés: Nőelőző virágzású, kölcsönösen jól termékenyül a Milotai bőtermő fajtával.

Érési idő: Október második dekádjában érik.

Termőképesség: Korán termőre fordul, bőtermő fajtajelölt. Nővirágainak 55-60 %-át oldalrügyein hozza.

Termésének jellemzői: Termése középnagy, 12-15 g tömegű, 32-34 mm átmérőjű. Héja sima felületű, tetszetős, finoman hálósan erezett. Magbél aránya 42-45 %.

Fa jellemzői: Fája középerős növekedésű, kezdetben felfelé törő később szétterülő habitusú.

Ellenállóképesség: A dió gnomóniás betegségére kevésbé, a dió xantomonászos betegségére közepesen fogékony.


fotó: Bujdosó

 

További tartalom:

-Bonifác
-Alsószentiváni kései

-Ábrák, Statisztikák
 

A teljes cikket az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2014-5.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,
Postafiók: 215.
Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

                E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

                       http://ostermelo.com/kapcsolat