Ebben az évben a köszméte gyümölcse elfogadható áron volt értékesíthető. Ennek ellenére a „kivágások” tovább folytatódnak. Ehhez a múlt évi 60-80 Ft/kg-os ár is hozzájárul, de még van egy újabb szempont is. Ez a forgalomban lévő fajták lisztharmat-fogékonyságával (Sphaerotecha mors-uvae) van összefüggésben. Bár ebben az évben a lisztharmatos bogyókat is átvették, de fele áron, mint az egészségest. Nos, a köszméte fácskákat/bokrokat a lisztharmat-fertőzéstől meg lehet védeni, de ez jó időzítést és jól megtervezett/végrehajtott növényvédelmet igényel. Ha mindezt betartottuk, még ezen felül ott van a növényvédő szerek nagy mértékben megemelt ára.

Tudomásul kell vennünk, hogy a Pallagi óriás, a Zöld győztes, a Szentendrei fehér és a Piros ízletes fajták intenzív növényvédelem nélkül eredményesen nem termeszthetők. Azok a házi kertesek, akik néhány növényt tartanak - gyümölcsének házi felhasználására -, ha nem permeteznek, szőrös, lefeketedő bogyókat láthatnak a fácskákon/bokrokon, ami semmire sem jó.

Vannak, akik azt panaszolják, hogy védekeztek, de mégis erőteljes volt a lisztharmat-fertőzés. Mások azt mondják, kétszer permeteztek Quadris-szal (10 l vízhez 7 ml szerrel) és nem volt lisztharmatos bogyó. Anélkül, hogy elmélyednénk a lisztharmat elleni védekezés mikéntjében, célunk a fajták jellemzésével bővebben foglalkozni.

A védekezésben fontos a koratavaszi, metszés utáni lemosó permetezés, amelyet Tiosollal (gyárilag készített mészkén lé) és Nevikén Extra szerekkel végezhetünk el. A Thiosolt rügyfakadás előtt 7-10 %-os, a Nevikén Extrát 3-5 %-os töménységben alkalmazhatjuk. Ezek a szerek az amerikai lisztharmat mellett a rovarkártevők (pajzstetvek, levéltetűtojások, atkák) ellen is hatásos védelmet nyújtanak.

A vegetációs időben védekezésre eredményesen használható a Discus Top (0,1 %) és a kéntartalmú szerek közül a Microthial Special (0,3 %, virágzás előtt 0,5 %-ban – az utóbbi saját tapasztalat). A kéntartalmúak közül használhatjuk a Cosavet DF, a Kénkol 800 FW, a Kumulus, a Thiovet Jet, a Microkén és a Necator 80 WG szereket is.

Vigyázat: a kéntartalmú szerek 25 oC felett perzselnek!

Tapasztalataink szerint a lisztharmat elleni védekezésben a Topsin-M70 FW is eredményesen használható.

A lisztharmat mellett nem lebecsülendő károkat okoz a Drepanoperiza ribis gombabetegség, amely a levelek feketefoltosodását és erős fertőzés esetén teljes levélhullást okoz a nyár közepére – végére. Nagyobb mértékű fertőzésre a szedés utáni (június közepe) időszakban számíthatunk.

A lombját vesztett gallyakon, vesszőkön lévő rügyek differenciálódása kedvezőtlen lesz, amely terméscsökkenéshez vezet. A kórokozó ellen réz- és mankoceb hatóanyagú szerekkel eredményesen védekezhetünk.

Kedvező tapasztalataink vannak a Vegesol R, ill. Vegesol eReS szerekkel, valamint a Miltox Speciál Extra WP szerekkel. A szakboltokban kapható Bordóilé is hatásos védelmet nyújt.

A fácskáknál a törzset az aranyribiszke (Ribes aureum) képezi. Sérülése esetén a Botrytis cinerea (szürkepenész) gomba a sérüléseken megtelepszik és fertőzése nyomán az egész tő elpusztul. Sérülést, sebeket leggyakrabban a kötöző anyag helytelen elhelyezésével és a tősarjak eltávolításakor, valamint gyomirtáskor kapával, vagy más művelési eszközzel okozhatunk. E kórokozóval szemben Teldor 500 SC, Sumilex 50 WP szerekkel védekezhetünk.

A lisztharmat ellen használt Discus Top védekező szer e kórokozót is pusztítja.

A köszméte fácskákat mindenkor úgy permetezzük, hogy a permetlé a törzset és a korona belsejét is érje. Az utóbbi eléréséhez sűrű korona esetén az alulról történő permetezéssel érünk el kedvező eredményt.

 

Agrotechnikai védekezés

 

A lisztharmatos tünetet előidéző kórokozó nemcsak a bogyókat, hanem a hajtásokat, döntően a hajtások csúcsi részét is fertőzi. A fertőzés következtében a hajtásnövekedés leáll, a hajtásvégek elvékonyodnak, s a későbbiek során barnagyep (micélium) fedi a hajtások, vesszők csúcsait. A micéliumgyep alatti rügyek kicsik, erős fertőzésnél el is pusztulhatnak. Leggyakrabban azonban a rügyek „túlélik” a fertőzést, de tavasszal gyenge hajtások képződnek belőlük. A vesszővégeken lévő barnagyepben kialakulnak a kórokozó szaporító képletei (kleistoteciumok) és rügyfakadáskor a fertőzés aszkospóra-szóródással indul. Ez jelenti az ún. primer fertőzést.

Kérdés, hogy a fertőzött vesszővégeket célszerű-e visszametszeni, vagy sem?

A visszametszésnek az a káros következménye, hogy a vesszővégeken lévő 2-3 rügyből erőteljes hajtások képződnek, elseprősítve a korona külső felületét. A korona belső része ezáltal páradúsabb lesz, amely elősegíti a kórokozók fertőzését. Ezért csak az erősen fertőzött vesszővégek visszametszése lehet indokolt. Fontos, hogy az eltávolított beteg részeket gyűjtsük össze és a legrövidebb időn belül égessük el. A visszametszés a nyár végén is végrehajtható, sőt ez a kedvezőbb!

Törzses fácskáknál számolnunk kell azzal, hogy az alany tősarjakat képez. Eltávolításuk céljából húzzuk el a talajt a tövektől, s éles metszőollóval tőből távolítsuk el a sarjakat, és néhány napra hagyjuk szabadon a kibontott részt a jobb sebforradás érdekében. Leggyakrabban a tősarjak eltávolítására évenként két alkalommal is szükség van. Jó, ha meleg időben végezzük, a sebek gyorsabb záródása, forradása érdekében. Célszerű Vulneron felkenéssel lezárni a sebeket (Harmat, 1987.)

 

Fajták tulajdonságai, fajtaválaszték

 

Pallagi óriás

A hagyományosnak tekinthető Zöld óriás fajta szelektált klónja. Erős növekedésű, nagy koronanevelő fajta. Vesszőzete erős, vastag, csüngő. Bogyói kissé elliptikusak, zölden érők. Ipari célra május végén – június elején szedhetők. Átlagtömegük: 5-6 g. Korán (2-3 év) termőre forduló. A 3-4. éves fácskák általában 2-3 kg termést adnak. Kiváló konzervipari nyersanyagot biztosít. Hibája: lisztharmat-fogékonysága.

 

Zöld győztes

Pallagi óriás fajta klónja. Kompaktabb, kisebb koronát nevel, mint a Pallagi óriás. Bogyói viszont nagyobbak és megnyúltabbak. Korona formája alapján bokoralakú termesztésre is alkalmas (kevésbé csüngő). Lisztharmattal szemben ellenállóbb, mint a Pallagi óriás, de nem rezisztens. Elsősorban konzervipari célra érdemes termeszteni. Szedés ideje: május vége – június eleje. Átlagos bogyótömege június 10-i szedés alapján: 6,8 g (saját mérés, 2009.). Nemesítő: Harmat L.

 

 

Piros ízletes

Erős növekedésű, laza koronát képező fajta. Vesszői viszonylag vékonyak. Csüngő koronát nevel. Gyümölcse nagy, erősen elliptikus. Csemege köszméte. Pirosra érő gyümölcsét július hó elején – közepén szedhetjük. Zölden június hó elején lehet szedni, ipari feldolgozásra. Éretten: július hó elején, 7,5 g-os átlag bogyótömeggel szüreteltük (saját mérés: 2009.) Gyümölcse mutatós, ízletes, melyet csupán az átlagosnál vastagabb héja zavar. Intenzív növényvédelmet kíván, lisztharmatra fogékony. Nemesítők: Harmat L. és Szabó T.-né.

 

Szentendrei fehér

A fenti néven korábban egy tájfajtát termesztettek bokor formában, Szentendre környékén. Harmat L. e tájfajtából emelte ki a jelenlegi fajtát pozitív szelekcióval. Erős növekedésű, felfelé törő koronát nevelő fajta. Vesszői szürkésbarnák, erősen tüskézettek. Háromkaréjú levelei sötétzöldek, vastagok, kifejlett állapotban lisztharmattal szemben ellenállóak. Fiatal hajtásai és gyümölcsei viszont lisztharmattal olykor erősen fertőzöttek. Bogyói inkább gömbölydedek, fehérek, áttetszők. Május végén – június elején konzerv célra, július elején, pedig friss fogyasztásra szedhetők. Bőtermő, de gyakran aprósodik. Átlagos bogyótömege teljes érésben (július 12.) 5,68 g volt a kísérletünkben. Csemege célra is célszerű termeszteni. Magoncai már kevésbé tüskézettek. Nemesítő: Harmat L.

 

Debreceni óriás

A Zöld óriás fajtából pozitív klónszelekcióval nemesített fajta. Nemesítő: Pápai Sándor. 2004-ben kapott állami elismerést.

Erős növekedésű, vastag vesszőzetű, csüngő koronát nevelő fajta. Bogyói nagyok, elliptikusak, 7-8 grammos átlagos tömegűek. Ipari célú fajta. Szedés ideje: május vége – június eleje. Lisztharmat-ellenálló képessége közepes. Felszaporítás alatt lévő fajta.

 

Invicta

Származási helye: Nagy-Britannia. Erős növekedésű, felfelé törő koronát nevel. Vesszői középvastagok, tüskézettsége közepes. Bőven terem. Bogyó átlagtömege: 4,61 g (2008. évi mérésünk június 04-én). Lisztharmat toleranciája, ellenálló képessége jó. A bogyók 6 %-a, a hajtások 10 %-a volt lisztharmattal fertőzött, közepes intenzitású növényvédelem mellett. Bogyói kerekdedek, 20-30 %-ban oválisak, s kissé szőrözöttek. Elsősorban konzervipari célra érdemes termeszteni, bár bogyói kevésbé „dekoratívak”, mint pl.: a Pallagi óriásé. Kedvező lisztharmat ellenálló képessége miatt a jövőben nagyobb mértékű elterjedésére lehet számítani. Felfelé törő ágrendszere alapján bokorművelésre is alkalmas.

 

Bíbor

Erős növekedésű, de vékony vesszőzettet nevelő fajta. Ágrendszere csaknem tüskétlen, csak a vesszők alján található elvétve tüske. Felfelé álló koronát nevel. Bokortermesztésben idősebb részek a gyümölcs súlya alatt széthajlóvá válnak. Bogyók átlagos tömege 3,0 – 3,5 g, öntözött körülmények között 4,0 – 4,2 g. Bogyói kocsány felé keskenyedők. Ipari célra május végén – június elején, friss fogyasztásra, pedig július 10-15. között szedhető. Bogyói bíborpirosra érnek. Finom vékonyhéjú gyümölcsöt ad. Aprósodásra hajlamos, amely erősebb metszéssel kiküszöbölhető. Érett gyümölcsei könnyen lerázhatóak, túléretten, pedig lehullnak. A fajta nagy értéke teljes mértékű lisztharmat-rezisztenciája. Nemesítő: Géczi L. 2006-ban kapott állami elismerést.

 

Rokula

Középerős, enyhén csüngő koronát nevelő fajta. Pirosra érő, 4,5 – 5,0 g átlag bogyótömegű fajta. Zöld állapotban konzervipari nyersanyagként is értékesíthető. Nagymértékű ellenálló képességet mutat lisztharmattal és drepanopezizós betegséggel szemben. Svájci nemesítésű, perspektivikus fajta.

 

Rixanta

Erős növekedésű, vastag, felfelé törő koronavesszőket nevelő fajta. Tüskézettsége szintén erős. A vesszőkön gyakran 3-as tüskék a dominálóak. Lisztharmat-ellenálló képessége jó, drepanopezizós levélbetegség ellen viszont védeni kell. Gyümölcsmérete közepes. Alakja ovális, kissé serte szőrös és sárgára érő. Átlagos bogyótömege 4,0 – 4,2 g. Lisztharmat-ellenálló képessége alapján perspektivikus fajtának tekinthető. Hátrányaként erős tüskézettsége említhető. Német nemesítésű fajta.

 

Rolanda

Csemege köszméte, amelynek gyümölcse sötétpiros és elliptikus alakú. Erős növekedésű, közepesen sűrű, gömb alakú bokrokat nevel. Gyűjteményünkben nem szerepel, ezért bővebb információval nem rendelkezünk. Német nemesítésű fajta. Szaporítása hazánkban engedélyezett.

 

Gyűjteményünkben, fajtakísérleteinkben a fentieken kívül több fajta, klón és magonc szerepel, melyek közül csak a fontosabbak jellemzésére térünk ki.

 

Kraszeny

Erős növekedési erélyű, de vékony gallyakból, vesszőkből álló koronát nevel. Éves hajtásnövekedése öntözött körülmények között elérheti a 40-50 cm-t. Erősen csüngő, szinte szomorúfűzszerű koronát nevel. Törzses fácskaként termesztve legalább 100-120 cm magasan kell oltani. Lisztharmat-ellenállóképessége viszonylag jó. (Méréseink szerint közepes növényvédelem mellett 20 %-os volt a fertőzés mértéke). Elsősorban csemege köszméteként célszerű termeszteni. Bogyói cseppformájúak, éretten mélypiros színűek. Átlagos bogyótömegük érett állapotban (június 19.) 5,16 g volt. Orosz nemesítésű fajta.

 

Muccuries

Igen erős növekedésű, Ribes aureumra oltva az oltás évében is képes 2-3 db 50-60 cm-es hajtásokat hozni. Hajtásai kezdetben oldalirányúak, majd lefelé hajlóak. Sövény kialakítására is alkalmas. Hajtásai, vesszői jellegzetesen hamvasak, éretten kávébarnák. Bogyói jellegzetesen zöld színűek, gömbölydedek. Átlagos bogyótömegük zöld állapotban (június 06.) 4,8 g, teljes érésben (június 19.) 6,16 g volt kísérletünkben, öntözött körülmények között. Üde zöld színét teljes érésben is megtartja. Húsa is zöld. Lisztharmat-ellenállóképessége jó, de botritiszes betegségre különösen fogékony fajta. Romániában nemesített fajta. Perspektivikus, gyümölcséből üde világoszöld ivólé is készíthető.

Kísérletünkben a fentieken kívül több fajta, klón és magonc szerepel. A fajták közül figyelemre érdemes a Triumplant, a magoncok közül, pedig az E-8 és az E-8/3Z. Az utóbbiak nagybogyójú (8-10 g) fajtajelöltek, de nem lisztharmat rezisztensek. A hobbikerteseknek elsősorban a Bíbor fajtát javasoljuk, amely ugyan nem nagy bogyójú, de lisztharmat ellen nem szükséges védeni. Az Invicta, a Rokula és a Muccuries fajták perspektivikusak.

 

Dr. Géczi László

Főiskolai tanár

(Jelen szakmai anyag  teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a 2009/5-ös Őstermelő- Gazdálkodók Lapjában- a szerk.)

 

Felhasznált irodalom:

Géczi L. (2000.)

A köszméte, a ribiszke és a josta termesztése. Törzses bogyó gyümölcsűek

Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest

Harmat L. (1987.)

A köszméte

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Papp J. – Porpáczy A. (1999.)

Szeder, ribiszke, köszméte, különleges gyümölcsök

Mezőgazda Kiadó, Budapest

Szabadi G. szerk. (2008.)

Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok

Agrinex Bt., Budapest