Termesztett kultúrnövényeink hasznosításában a termelésbiztonság és az előállított termék minősége meghatározó jelentőségű. Ezt elsősorban a környezeti feltételek, a növény (fajta) igénye, az alkalmazott termesztés-technológia, valamint a kultúrnövénynek a környezeti tényezőkkel és a technológiával szembeni tűrőképessége befolyásolja.

 

A fajták termesztésben betöltött szerepe

A termelés-, vagyis a termesztés-biztonság és a minőség növelését a környezet feltételeinek és a növény igényeinek optimális összehangolásával, a technológia fejlesztésével, továbbá új, kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező fajták nemesítésével érhetjük el.

A fajta tehát a termelésfejlesztés és a versenyképesség egyik legfontosabb mozgató rugója. Az időjárási szélsőségek fokozódása, valamint a piaci és társadalmi igények állandó változása olyan kihívásokat teremtenek, amelyek megválaszolása viszonylag gyors és hatékony lépéseket igényelnek. Ebben a folyamatban az új fajták előállítása, a fajtaválaszték bővítése megkérdőjelezhetetlen fontosságú.

A biológiai alapok fejlesztése azonban nem csak új fajták nemesítését, hanem a meglévő fajták fenntartását és minőségnövelését is jelenti. Hazánk szőlőtermesztésében elsősorban a több évszázada termesztett honos, vagy meghonosodott, ún. regionális fajták a meghatározók (Kékfrankos, Olasz rizling, Furmint). Ezért szükséges, hogy a minőséget és a termesztés biztonságát ezeknél a fontos szerepet betöltő fajtáknál szintén fejlesszük. Ennek egyik leghatékonyabb módszere a fajták klónszelekciós nemesítése.

 

A klónokról

Kultúrnövényeinknél (elsősorban a fás szárúaknál) a klón a fajta termesztési szempontból kedvező tulajdonságú (pl. nagyobb termőképesség, magasabb minőség) egyedének (vagy egyedeinek) ivartalan úton szaporított (pl. oltás, dugványozás) állományát, vagy annak egy egyedét jelenti. A klón tehát fajtán belüli rendszertani kategória, tulajdonságainak legtöbbje – az ivartalan szaporításból következően - a fajtával megegyező, biológiai értéke azonban magasabb. A klónok kiválasztását (szelektálását), majd elszaporításukat mindig az határozza meg, hogy milyen tulajdonságokat tartunk az adott fajtánál a szelekciós cél során fontosnak. Kedvezőbb tulajdonságot jelenthet a lazább fürtszerkezetet, amellyel a rothadás kártétele az arra fogékony fajtáknál (pl. Cirfandli, Ezerjó, Olasz rizling, Pinot blanc, Rajnai rizling) jelentősen mérsékelhető. Előnyös tulajdonság lehet továbbá a kisebb bogyó, amelynek egységnyi felülete, ezáltal az íz- és aromaanyagok mennyisége nagyobb. További szelekciós célt képezhet a korábbi érés, a magasabb beltartalom és élvezeti érték, stb.

 

A formagazdagságnak és a klónok kiválasztásának alapja

A klónok szelektálásának alapja a fajtán belüli formagazdagság (variabilitás) megléte. A szőlőnek számos változata jött létre annak ellenére, hogy évszázadokon keresztül elsősorban ivartalan szaporítással tartjuk fenn. A fajták fejlődésében ennek azért volt óriási szerepe, mert a termesztési szempontból értékes megváltozások ezáltal rögzülhettek. Ez a formagazdagság a több évtizeden, évszázadon keresztül termesztett régi fajtáknál nagyobb arányban alakult ki, amelyek e hosszú időszak alatt számos környezeti hatásoknak (pl. stresszhatások) voltak kitéve. Ezen kívül egyes fajtáknál a variabilitás kialakulásában a származási helytől távoli, eltérő ökológiai feltételek és technológia mellett történő termesztés (pl. Kadarkánál a domb-hegyvidéki, valamint az alföldi takarásos fejművelés) szintén szerepet játszott. A fajták formagazdagságát a filoxéravészig az is növelhette, hogy az eddig az időszakig jellemző sűrű térállású (10 000-12 000 tőke/ha), kézi munkaerővel művelt, saját gyökéren lévő ültetvényekben a természetes beporzás (ön- vagy idegentermékenyülés) révén magról új egyedek is képződhettek. (A filoxéra, más néven szőlő gyökértetű, a 19. század második felében jelent meg Európában, és jelentős pusztítást okozott a kötött talajú domb- és hegyvidéki ültetvényekben. Kártételét az oltványhasználattal, vagyis az európai fajták amerikai alanyfajokra történő oltásával küszöbölték ki.)

A formagazdagság létrejöttében egy biológiai, genetikai folyamatnak, a különböző eredetű mutációnak van elsődleges szerepe. A fajtán belüli változatosság azonban csak akkor marad fenn, ha az egyben átörökíthetővé válik. Vagyis a mutációnak a szőlő állományában való megjelenéséhez az szükséges, hogy a mutáció a szaporításra felhasználandó szervben, a rügyben menjen végbe. Egyes mutációk nem állandósulnak, tehát tulajdonságaikat továbbszaporítva nem őrzik meg. Ezért a klónszelekciós nemesítés során azt is ellenőrizzük, hogy a szelekcióra kiválasztott kedvező tulajdonságokkal rendelkező ún. anyatőke szaporulata (a tulajdonképpeni klón) mennyire tartja meg, illetve örökíti az anyatőke eredeti jellemzőit.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fajta külső bélyegeiben érzékelhető változatosságot akár vírusfertőzések is okozhatják. Éppen ezért a klónok kiválasztásánál növényegészségügyi szelekciót is végzünk.

1. ábra: Olasz rizling P. 2 anyatőkék különböző fürttípusai

(Pécs – Szentmiklóshegy, 2001)

 

A klónszelekció módszere

A klónszelekció az egyik legősibb növénynemesítési módszer. Kezdetben a termesztő, később a kutató a fajta kedvezőbb egyedeit (termékenyebb, magasabb minőségű, ellenállóbb, stb.) emelte ki és szaporította. A klónszelekciós nemesítés tudományos alapokon történő művelése a szőlőtermesztésben a 19. századtól vált általánossá. A módszerek kidolgozásában a magyar kutatók elévülhetetlen érdemeket szereztek (Kozma Pál – klóntípus-szelekció, Németh Márton – négy lépcsős egyedszelekció). A módszer az alapokat tekintve a különböző szőlőtermesztő országokban megegyező, időtartama 12-15-20 év. A genetikai szelekció során először a kiválasztott anyatőkéket (50-100 db) vizsgálják (növekedési erély, külső alkati bélyegek, fürtjellemzők, beltartalmi érték), szőlészeti teljesítményüket értékelik (mennyiségi, minőségi paraméterek) több éven át (min. 3-4 év). A legmagasabb teljesítményű tőkék szaporulataiból (klón) összehasonlító kísérleti ültetvényeket létesítenek, ahol a klónok szőlészeti és borászati értékét részletesen elemzik (újabb 3-4 év). Előnyös a kísérleti ültetvényeket több termőhelyen is eltelepíteni, értékelni. A megfigyeléseket, vizsgálatokat klónonként nagy tőkeszámú ültetvényben megismétlik, és a legértékesebb klónokat a kutatás lezárultával állami minősítésre bejelentik. A genetikai szelekcióval egy menetben a kiválasztott anyatőkék és szaporulatainak növényegészségügyi (elsősorban vírusfertőzöttségi) tesztelése, illetve mentesítése is zajlik (pl. laboratóriumban). Az államilag minősített és vírusmentes klónok szaporítóanyagaiból létesíthetők ezután a gyakorlat, illetve a termelők számára a nagy biológiai értékű és egészséges szaporítóanyagot (vessző) szolgáltató törzsültetvények.

 

A cikk nem ért véget!

 

A cikk további fejezetei:

  • Az Olasz rizling jelentősége, termesztési értékei
  • Az Olasz rizling hazai klónszelekciós nemesítésének eredményei
  • A legjelentősebb hazai nemesítésű államilag minősített Olasz rizling klónok és szubklónok termesztési értékei
  • Az Olasz rizling P. 2 klón szelekciós nemesítése

 

A teljes cikket az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2013-5.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

 

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,
Postafiók: 215.
Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

                E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

                     http://ostermelo.com/kapcsolat

 

Új útakon az agrárszektor!