A Botrytis nemzetség által okozott szürkerothadásos fertőzések és megbetegedések széleskörűen elterjedtek és jelentős számú, gazdasági jelentőséggel bíró termesztett növényt veszélyeztetnek: különböző szántóföldi és üvegházi kultúrákat, bogyós gyümölcsöket, a szőlőt, dísznövényeket és akár facsemetéket is. Számos egyéb növény és kultúra is veszélyeztetett, azonban ezek kevésbé számottevő gazdasági jelentőségük miatt nem kerülnek a figyelem középpontjába. A nemzetség tagjait, mint tárolási betegséget okozó mikroorganizmusokat is számon tartjuk, mivel hidegtűrő képességük miatt jelentős problémákat okozhatnak különböző termékek, főképpen zöldségek és gyümölcsök raktározása és szállítmányozása során.

 

A fertőzés lehetőségei

A botrítisz élő és elhalt szövetekben is képes fennmaradni. Leggyakrabban a beteg, elhalt növényi részekben képződő szkleróciumokból fejlődő konídiumok a fertőzés elindítói. A gomba esetenként ép bőrszöveten keresztül is behatol, azonban a sebeken, sérüléseken keresztüli fertőzés a leggyakoribb. A szőlő esetében a fertőzés kialakulásához legalább 15 óra 18-21oC-os hőmérséklet, magas relatív páratartalom és a csapadékos időjárás teremt kedvező feltételeket, bogyósgyümölcsök esetében ettől rövidebb idő is elegendő. Az áttelelő szkleróciumok a szőlő, a gyümölcsfák, a bogyós gyümölcsök virágzása idején már konídiumokat termelnek, így a vegetációs periódus elején már nagy mennyiségű spóra található a környezetben a fertőzések kialakulásához, amelyek virágzatok fertőzéséhez (1. ábra) vezethetnek. A szőlő, a kivi, a málna, és a fekete ribizli esetén a fertőzés a bibeszálon keresztül a magkezdeményekbe juthat, majd szétterjedve a szállítószöveteken és a kocsányon a virágzat elhalását eredményezi.

1.ábra: Szőlővirág botrítiszes fertőzése. (Váczy Kálmán Zoltán felvétele)

 

Egyéb körülmények között a növények felszínére került konídiumok, amennyiben megfelelőek számukra a feltételek, csírázásnak indulnak, és a környezeti feltételek valamint növény állapota alapján vagy megfertőzik azt, vagy pedig látens állapotban maradnak. A lappangási idő a botrítisz fertőzésbiológiájának rejtélyes eleme, amely számos kutatás középpontjába került az utóbbi időben. Beszámolók olvashatók a szamóca és a szőlő fiatal leveleinek látens fertőzéseiről, ugyanakkor elmondható, hogy a fiatal hajtásokon kialakuló látens fertőzés nem túl jelentős a járvány kialakulása szempontjából. Szőlő esetében a tavasszal bekövetkező látens fertőzéseknek csak egy kis százaléka eredményez valódi fertőzést az érés bekövetkeztekor, összehasonlítva a kései, nyári látens fertőzésekkel. Utóbbiak kb. 30 nappal az érés előtt inkubálódnak és jelentős mértékű gyümölcsrothadást okozhatnak (2. ábra).

2. ábra: B. cinerea penészgyep szőlőn. (Váczy Kálmán Zoltán felvétele)

 

Az érő gyümölcsök fertőzése tulajdonképpen már akármilyen fertőző forrásból bekövetkezhet (korábbi látens fertőzések, környezeti nyomás), lappangó szakasz nélkül kialakulnak a tünetek. Minden tényező, ami sérülést okoz a szövetekben, fertőzési kaput nyit a botrítisz fertőzésére. Sérülések kialakulhatnak különböző időjárási tényezők (eső okozta bogyórepedés, jégverés, viharkár) és biotikus tényezők hatására, mint egyéb patogének okozta bogyórepedés, lisztharmatfertőzés, valamint rovarrágás (darázs, szőlőmoly) következményeként.

 

 

A cikk nem ért véget!

 

A cikk további fejezetei:

  • Milyen nehézségei vannak a szürkerothadás elleni védekezésnek?
  • A fungicid választás kérdése
  • Miért és hogyan alakul ki a rezisztencia?
  • Áttekintés

 

A teljes cikket az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2013-2.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

 

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,
Postafiók: 215.
Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.