A zöldséghajtatás az 1990-es évekig a tenyészidőszak meghosszabbítását, így a fogyasztási idény széthúzását szolgálta. A rendszerváltást követően a piacok részbeni megváltozása, majd a 2004-ben az Európai Uniós csatlakozásunkkal a teljes átrendeződés következtében már újabb céljaink között jelentős szerepet kapott a termékminőség, a jövedelmezőség. Ezen folyamatok mellett az egyre nagyobb fenyegetéssel jelentkező klímaváltozás kapcsán a termésbiztonság kérdése fokozottan előtérbe került.

A piacok nyitottá válása a magyar zöldséghajtató kertészeknek egyaránt jelentett (és jelent ma is) előnyt és nehézségeket.

Hazánkban megközelítőleg 5000 ha-on folyik zöldséghajtatás, döntő többségében – a 100-150 ha üvegházfelület kivételével – fóliaborítású létesítményekben. A FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet adatai szerint 2008-ban – a korábbi évekhez hasonlóan – a paprika volt a legnagyobb felületen (kb. 1800 ha) hajtatott zöldségnövényünk, a területi megoszlás alapján második helyen a paradicsom áll, melynek termőfelülete az elmúlt 5 évben csaknem felére esett vissza. A korábban harmadik legfontosabb hajtatott növényünknek számító uborka jelentősége igen lecsökkent, az elmúlt 5 évben harmadolódott a termőfelülete (435 ha-ról 150 ha-ra). E csökkenő tendencia nemcsak a melegigényes zöldségfajoknál jelentkezik, a sárgarépa és a petrezselyem hajtatás szintén hasonló helyzetben van, és sajnos azt lehet mondani, hogy csak kevés zöldségfaj (vagy fajcsoport) őrizte meg korábbi pozícióját. Ide tartoznak a salátafélék, a káposztafélék, a korai burgonya, és a melegigényesek közül a tojásgyümölcs.

A piac szabaddá válásával azt mondhatjuk, ma talán legnagyobb lehetőségeink a rosszul szállítható, rövid ideig pulton tartható zöldségfélékkel vannak, belföldi piacokon való értékesítéssel. (Ezzel magyarázható, pl. a levélzöldségfélék, s részben a korai burgonya hajtatásának talpon maradása is.)

A hajtatólétesítmények éves hasznosításának tervezésekor az elsődleges szempont a jövedelmezőség maximalizálása, azaz a piaci igényekhez való alkalmazkodás a termesztési feltételek optimális kihasználásával.

A termesztési feltételek közül a hajtatóberendezés típusa (elsősorban a belmagasság, az egységnyi felületre eső légtéroszlop mérete) és a fűtési szint a leginkább meghatározó.

A légtér méretét tekintve kedvezőnek mondható, ha 1 négyzetméter alapfelületre legalább 3 m3 légoszlop jut, de a modern, egész évben jól hasznosítható termesztőberendezések ennél jóval nagyobb légtérrel rendelkeznek. A nagylégterű létesítmények kiegyenlítettebb klímát biztosítanak, így egészségesebb, jobb kondíciójú növényállománnyal dolgozhatunk, s kialakíthatunk benne olyan támrendszert, mely lehetővé teszi egyes zöldségfajok (paprika, paradicsom) ún. hosszúkultúrás termesztését, amikor egy állományt 8-11 hónapig is jövedelmezően bent tarthatunk a berendezésben.

A fűtési szint (a külső és belső hőmérséklet közt fűtéssel elérhető különbség = Dt, °C) főként a fűtőberendezések kapacitásától, a hajtatólétesítmény burkolatától (üveg, fóliatípus, takarórétegek száma) függ, a fűtés megtérülése pedig a növényfajtól és fajtától, valamint a termesztési módtól, s nem utolsó sorban a fűtőanyag árától. A fűtés biztosításának leghatékonyabb és növény-egészségügyi szempontból legelőnyösebb módja az ún. vegetációs fűtés a növények közelében elhelyezett fűtéscsövekkel, melyet esetenként más légtérfűtési megoldásokkal, ritkán talajfűtéssel is kiegészítenek.

A fajtaválasztást a piaci igények, a termesztési időszak, a termesztőberendezés fent említett tulajdonságai, valamint a rendelkezésre álló kézimunkaerő határozzák meg elsősorban. A növényvédelem szempontjából a kórokozókkal, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség szintén kiemelkedő fontosságú. Mindezek mellett, az eredeti termőtalajon történő tápoldatos termesztés, valamint a talaj nélküli technológiai változatok terjedése kapcsán a tápanyagellátásra mutatott érzékeny reakció, valamint a „gyökérközeg-tűrés” szintén alapvető kérdés fajtaválasztáskor.

A termesztési időszak néhány faj esetében egyes fajtatípusokat a termesztésből a növény növekedési sajátosságai – a gazdasági értelemben vett termés kifejlődésének teljes elmaradása – miatt kizár (téli időszakban a nyári salátafajták nem fejesednek, a nyári retkek nem képeznek gumót), míg más fajok esetében a termesztés lehetséges ugyan, de a tenyészidőszak túlzott elhúzódása várható (pl. télen a fényhiányra érzékeny paprikafajták). De a fényellátásra kevésbé érzékeny fajok esetében is meghatározó lehet a kórokozókkal szembeni ellenálló képesség, a lombfelület mérete, vagy a tenyészidőszak hossza.

A biológiai értelemben vett termésükért termesztett fajok esetében (egy-két kivételtől eltekintve) fontos tulajdonság a hajtás növekedési típusa, erőssége (pl. paprika, paradicsom). Paradicsom esetében a rövidebb időtartamú tavaszi vagy őszi hajtatásra olyan fajtákat érdemes választani, melyek a szakmában elterjedt elnevezés szerint „féldetermináltak”, 8-9(-11) fürt után növekedésük leáll. Hosszúkultúrás, hazai körülményeink között akár 11 hónapos termesztésre a folytonos növekedésű fajták alkalmasak. Mindkét említett fajnál fontos ismerni az egyes fajták termésképzési hajlamát, azt, hogy a fajta hajlamos-e a túlzott terméskötésre, vagy buja lombnövekedésre. Ez a tulajdonság ugyan a tápanyag- és vízellátással, valamint metszéssel részben szabályozható, de jelentősen befolyásolja a kézimunka-igényt, s emellett a termésmennyiséget is.

A tenyészidő hossza a legtöbb hidegtűrő zöldségfaj hajtatásakor igen fontos, mivel termesztésük általában egy melegigényesebb „főnövény” előtt vagy után, egy jól behatárolt, rövid időszakra esik – leggyakrabban késő őszi, téli, vagy kora tavaszi időszakban. Káposztafélék és egyes gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem) esetében fajtaválasztásnál elsődleges szempont a fajták tenyészideje: a rövid tenyészidejű, gyorsan lekerülő fajtáké az elsőbbség. E fajták egyedeinek teljesítőképessége (hozama) kisebb, mint a hosszú tenyészidejűeké, de az értékesítési ár ezt általában kompenzálja.

A tápoldatos és talaj nélküli termesztés kérdése, a fajtaválasztás szempontjából főként a fehér kúpos paprika fajták érzékenységét illetően különösen fontos. Paradicsom és kígyóuborka esetében más országok tapasztalatait jó eséllyel tudjuk hasznosítani, az étkezési paprika esetében – mivel különlegesnek számító magyar fajtatípusról van szó, a mi fogyasztói igényeink szerint alakított fajták termesztésének vizsgálata a mi feladatunk.

A növényvédelmet sok esetben a termesztéstechnológiai színvonal és az ún. termesztési higiéne határozza meg, de az elmúlt évek bizonyítják, hogy a növényi rezisztencia egyes fajok esetében alapvető kérdés. Természetesen fajonként változó, hogy mi ellen és milyen rezisztenciával kell egy jó fajtának rendelkeznie, az azonban mindenképpen elmondható, hogy a korábbiakban a hajtató berendezésekben „veszélyes ellenségként” fellépő vírusok és gombafajok mellett, részben a klímaváltozás, részben az egyre növekvő igény a növényvédőszer-maradvány mentességre, a figyelmet az állati kártevők felé is irányítja. Kísérletek folynak, pl. a paprikafajták tripsz-ellenálló képességére vonatkozóan is.

 

 

Különböző fűtési szintű termesztőberendezések kihasználásának lehetőségei

Erős fűtéssel rendelkező (Dt=25-35°C) létesítmények

Egész évben alkalmasak melegigényes növények hajtatására is, amennyiben az adott faj, illetve fajta fényigénye kielégíthető.

20-25°C-os hőlépcsővel rendelkező hajtatóházak

A téli hideg hónapokban hidegtűrő zöldségfajokkal hasznosíthatók, energiaernyő beszerelésével azonban érzékenyebb fajok termesztése is megvalósulhat. A 19-22°C hőoptimumú paradicsom biztonsággal február közepétől ültethető, míg a melegigényesebb paprika, uborka, görög- és sárgadinnye csak március elejétől palántázható. Paprika, paradicsom őszi hajtatása is megvalósítható, karácsonyi kultúrazárással.

Közepes fűtésszintű (Dt=15-20°C) létesítmények

Télen esetleg második vagy harmadik fóliatakarás alkalmazásával hajtathatunk olyan zöldségfajokat, melyek nem érzékenyek az esetleges átmeneti hideghatásra (pl. levélzöldségek és a gyökérzöldségek egyes fajtái). Paradicsom március első felében, paprika és kabakosok két héttel később ültethetők. Őszi hajtatás hidegtűrő fajokkal számos változatban megvalósítható, de melegigényes fajok is hajtathatók őszi szedésre is, megfelelő növényvédelem és jó fajtaválasztás mellett akár karácsonyig is.

Gyenge fűtési szintű és ún. vészfűtéses (Dt=5-15°C) berendezések

A hidegebb téli napokon a berendezésben is fagyhat, így december-januárban esetleg áthúzódó hajtatással (spenót, vöröshagyma, téli sarjadékhagyma, petrezselyem, ritkábban sárgarépa) hasznosíthatók. Paradicsom március közepétől, míg a melegigényesebb fajok palántái áprilistól ültethetők. Sor kerülhet ezt követően rövid tenyészidejű fajok őszi hajtatására is.

Fűtés nélküli létesítmények

Télen kettős fóliatakarással sem lehet intenzív növekedést elvárni a hidegtűrő fajok esetében sem, így ezekben a berendezésekben esetleg spenót, hagyma vagy gyökérzöldség fajok téli hajtatása (valójában szinte csupán átteleltetésük) folyhat. Ha a szerkezet alakja nem teszi lehetővé a hó lecsúszását a berendezésről (vápák), a hónyomás káros hatásának elkerülésére, gyakran télre lehúzzák a fóliát a vázról. A fólia visszahúzását követően, néhány napsütéses nap után, február végén - március elején a hidegtűrő növényeket lehet ültetni (fejes saláta, káposztafélék), vagy vetni (hónapos retek, gyökérzöldségek). Paradicsom április első dekádjában, paprika és kabakosok április 10-20-tól ültethető fűtés nélküli berendezésekbe. Rövidebb nyári kultúrákat követően tervezhető még egy őszi hajtatás (levélzöldségek, hónapos retek, esetleg gyengébb növekedésű, koncentráltan érő paradicsomfajta termesztésével).

 

A termesztőberendezések hasznosítása kiegészülhet palántaneveléssel is. A termesztők egy része maga állítja elő palántáit, míg ahol a létesítmények fűtési szintje nem megfelelő e célra (csírázás időszakában a legtöbb zöldségfaj hőigénye magasabb, mint a hajtatás során), egyre többen választják a palántanevelésre szakosodott üzemek szolgáltatásait.

Zöldséghajtató gazdaságaink nagy részének jellemzője, hogy csupán egy melegigényes főnövény termesztésével foglalkoznak, egy-egy gazda csak paprikát vagy paradicsomot, esetleg uborkát hajtat, s mellette egy-egy hidegtűrő faj termesztésével javítja a termesztőberendezése(i) kihasználtságát. A kettős hasznosítás biztosítja, hogy az év során egyenletesebb legyen a bevétel (ez különösen banki beruházási kölcsönök törlesztése esetén elengedhetetlen). Az elmúlt évek tapasztalatai azonban emellett azt mutatják, hogy az évről-évre ismétlődő biztos jövedelemhez érdemes legalább két növény hajtatására berendezkedni a fő hajtatási időszakban, tekintettel a hullámzó átvételi árakra.

 

Dr. Slezák Katalin

egyetemi adjunktus

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar

Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék

(Jelen szakmai anyag teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a 2009/5-ös Őstermelő- Gazdálkodók Lapjában-a szerk.)