Napjainkban az energia termelésének és felhasználásának kérdései egyre inkább a közbeszéd részévé válnak, mert a hagyományos energiafelhasználás költségei évről évre nőnek. Egy emberöltővel ezelőtt a fosszilis hajtóanyagok ára közel azonos volt a jó minőségű kenyérbúzával, ma azonban ennek közel tízszerese. Ez alatt az idő alatt a világtörténelem eseményei bebizonyították, hogy az energiaforrások birtoklása fegyvert jelent a kiszolgáltatott fogyasztókkal szemben. Ennek ellenére globális értelemben nem lehet energiaválságról beszélni, hiszen az ismert fosszilis készletek és a nukleáris fűtőanyagok több száz évre elegendőek, a Nap sugárzására visszavezethető megújuló energiaforrások pedig emberi léptékkel mérve kimeríthetetlenek és függetlenek a felhasználás mértékétől. A hagyományos energiafelhasználás jelenlegi rendszere belátható időn belül meg fog változni. A véges mennyiségű fosszilis energiahordozók használata környezetkárosító. A nukleáris technika társadalmi megítélése rossz, mert az üzemelés jelenlegi biztonsága és a radioaktív hulladékok elhelyezése nem megnyugtató. A változás lehetőségét elsősorban a Nap sugárzására visszavezethető megújuló energiaforrások hasznosításának jelenleg már ismert technológiája és a fejlesztésükre fordított kutatások biztosítják. Ezek ismeretében gyakran felvetődik a kérdés, hogy miért nem zajlott már le ez a változás, miért termeljük még ma is az energia nagy részét, rossz hatékonyságú környezetkárosító módon. Erre a kérdésre sok jó válasz adható. Talán a legnyilvánvalóbb az, hogy még mindig nagyon olcsó a fosszilis energia. Ez akkor is igaz, ha a felhasználónak szinte megfizethetetlen. A technológiai rendszerek cseréje drága, költségei lassan térülnek meg. Ráadásul a technológiai innováció kutatási eredményei eltérő felhasználási feltételek között más értelmet nyernek. Egy országosan, sőt egy kis régión belül is indokolt lehet többféle technológia egyidejű alkalmazása. Végül arról sem szabad elfeledkezni, hogy a technológiai változtatást a döntéshozók, és felhasználók szemléletváltozása kell, hogy megelőzze. Ez utóbbihoz kíván segítséget nyújtani ez a rövid összefoglalás, mely elsősorban ökológiai és társadalmi szempontból elemzi a Nap, a szél, a víz és a növényi biomassza energiájának hasznosítását. Az itt felsorolt megújuló energiaforrások közvetve vagy közvetlenül részét képezik a mezőgazdaságnak, így agrár innovációs és vidékfejlesztési szempontból is fontos a reális számbavételezés. Valamennyi megújuló energiaforrás hasznosításáról elmondható, emisszió-mentes és karbonsemleges. Egyéb jellemzőik azonban nagyon különbözőek.

Az itt elemzett energiaforrások mindegyike a Nap sugárzására vezethető vissza, ezért célszerű a sort a napenergia felhasználásával kezdeni. A Földet érő napsugár energiájának nagyságát elképzelni is nehéz. Szemléltetéséhez talán az is elég, hogy több ezerszeresen nagyobb, mint amennyire szükség van. Két hét alatt több energia jön le a Földre a Napból, mint az összes még fel nem használt fosszilis készleté. A napenergia hasznosítása egyidős az emberiséggel, hiszen a termények, húsok szárítása minden civilizáció korai történetében ismert volt. a napenergia aktív hasznosítása fotovillamos és fototermikus technológiával történik napjainkban. Mindkettő alkalmazható lakóházak és egyéb épületek energiaellátására és ipari méretű energiatermelésre is. Ezek a technológiák viszonylag magas létesítési költség mellett nagy biztonsággal és olcsón üzemeltethetők. Elterjedésüket gátolja az általuk termelt energia tárolásának ökológiai problémája.

A szélenergia hasznosítása szintén régi időkre nyúlik vissza. Napjainkban ismét felfedezték ezt a természet által felkínált energiaforrást, melynek ipari méretű hasznosítására hatalmas szélerőgép-parkok létesülnek világszerte. Társadalmi megítélése éppen a környezetvédő mozgalmak aggodalmai miatt felemás, jóllehet az ökológiai kutatások a feltételezett környezetkárosító hatások többségét cáfolták. Nyugat-Európa legtöbb országában már megszokott látványt jelentenek a hatalmas méretű szélerőgépek, melyek hazánkban még ökológiai és esztétikai vitát gerjesztenek. Ha töretlenül folytatódik a szélenergia ipari hasznosításának fejlesztése, akkor a zöldenergia termelésben meghatározóvá válik a szél.

A megújuló energiaforrások közül a leghamarabb a vízenergiát hasznosította az ember azokban a folyóvölgyekben, ahol az öntözés jelentette az életet. Később mindenhol elterjedtek a vízimalmok és fontos szerepet játszottak a gabonafélék őrlésében. A XIX. században indult el a vízenergia elektromos áram termelésére történő hasznosítása, melynek volumene napjainkban az atomenergiáéhoz hasonló. Hazánkban, a technológiai értelemben hasznosítható összes vízenergia körülbelül 1000 MW, aminek alig 5 %-át hasznosítjuk. Ennek számos oka van, melyek között nem elhanyagolható az, hogy a vízenergia hasznosítás mindig jelentős ökológiai változással jár, ami nagyon alkalmas a belpolitikai és külpolitikai indulatok felkorbácsolására. A vízerőművek általában jelentős befolyást gyakorolnak a mezőgazdasági termelésre. A felduzzasztott folyókból induló öntözőcsatornák biztosítják az intenzív gazdálkodás feltételeit, de vízzel boríthatják be az addig termékeny földeket. Hazánkban a közeljövőben nem várható újabb vízerőművek létesítése.

 

A növényi biomassza – mint megújuló energiaforrás - szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. Fás szárú és lágy szárú növényfajok egyaránt alkalmasak lehetnek rá, de jelenleg a fás szárú növények tűnnek perspektivikusnak. Hasznosítása szintén egyidős az emberiséggel, hiszen a tűzifa nem mai találmány. A szántóföldi biomassza termelés csak azokon a földeken valósítható meg, ahol a hagyományos növénytermesztés nem jövedelmező. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert sokan féltik az élelmiszerellátás biztonságát az energetikai célú biomassza termeléstől. Hazánk termőhelyi viszonyai között a fűz, a nyár, akác és szil tűnik perspektivikusnak (1. ábra). Az energetikai jelentőségén túl a szántóföldi biomassza termelés vidékfejlesztési vonatkozási szintén nagyon fontosak. Részben vagy teljesen biztosítja a vidéki közösségek energetikai függetlenségét, miközben munkalehetőséget és állandó foglalkoztatást jelent az alacsony képzettségű vidéki munkaerő részére. Továbbá a fás szárú energiaültetvényekkel történő hasznosítás technológiai lehetőséget kínál a kommunális szennyvizek környezeti ártalmatlanítására is.

A megújuló energiaforrások rövid elemzéséből látszik, hogy felhasználásuk csak a helyi adottságok ismeretében komplex módon valósítható meg.

 

Dr. Vágvölgyi Sándor - Dr. Szabó Béla

Nyíregyházi Főiskola MMK

 

(Jelen szakmai anyag  teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a  2010/3-as  Őstermelő- Gazdálkodók Lapjában- a szerk.)