MEGHÍVÓ!

Tisztelettel meghívjuk

Önt és munkatársait, valamint a sajtó képviselőit, 

Országos és Nemzetközi Burgonya Fajtabemutatónkra.

Az elmúlt 2 hónapban, a rendkívül csapadékhiányos időjárás, már jelentős károkat okozott a növénytermesztésben, amely várhatóan nagymértékű terméskiesést és minőségromlást okoz a burgonyánál is. A csapadékhiányt öntözéssel pótolva jelentősen csökkenteni lehet a kedvezőtlen aszályos évjárat okozta terméscsökkenést. A gyakori kis vízadagokkal végzett öntözéssel nagymértékben nő a burgonya termés mennyisége és jobb lesz a minősége is, ezáltal jelentősen növelhető a hektáronkénti jövedelem.

A biológiai alapokban rejlő újabb lehetőségek kihasználásával is tovább növelhető a termésbiztonság és a jövedelem. A korai fajták rövidebb ideig tartó és mérsékeltebb vízigénye, jelenleg is és a jövőben várhatóan még nagyobb előnyt jelent. A Pannónia fajta laza szerkezetű talajokon - öntözéses termesztés mellett - versenyképes, jó minőségű korai (nyári) burgonyát terem, nyári ültetésben, pedig késő őszi szedésű foszlóshéjú újkrumpli, vagy jól tárolható vékony paráshéjú étkezési burgonya előállítását teszi lehetővé.

A továbbiakban azokat az ökológiai tényezőket, és kedvezőtlen (aszályos) évjáratban az időjáráson keresztül a termésre gyakorolt negatív hatásaikat mutatom be, amelyeket öntözéssel (kiegyenlített vízellátással) csökkenteni lehet, növelve ezzel a termésbiztonságot és jövedelmet.

A termést és a minőséget befolyásoló fontosabb klimatikus tényezők

A gumó minőségét a fajtatulajdonságokon kívül az ökológiai tényezők (csapadék mennyisége, eloszlása, hőmérséklet, talajtulajdonságok), azaz a termőhely és annak időjárása, továbbá a termesztés során alkalmazott agrotechnika (talajművelés, tápanyagellátás, ültetés, töltögetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás), határozzák meg kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolva a termést és annak minőségét.

A továbbiakban röviden a termést befolyásoló fontosabb klimatikus tényezők hatását ismertetem.

A csapadék (víz)

A növény megfelelő fejlődéséhez, az anyagcsere-folyamatok működéséhez elegendő vízre van szükség. A vizet a növény különböző módon hasznosítja. Elsődleges a víz fotoszintézisben betöltött szerepe. Emellett a víz a növényi test, a levelek és a gumó alapvető alkotóeleme is. A levelek víztartalma 90 % körüli, míg a gumóé 75-80 %. Egy 50 tonnás burgonyatermés egyben 40 ezer liter vizet is magában foglal. A víz elsősorban a növény párologtatásához szükséges, mely a levelek hőmérsékletét csökkenti. Ez - egy bizonyos hőmérsékletig! - megvédi a növény szöveteit a hő okozta károsodástól. Az előzőeken túl, a növény számára a víz a tápanyagok felvételéhez és szállításhoz is elengedhetetlen. Jelenleg öntözetlen körülmények között a talaj hasznosítható vízkészlete kritikus szintre csökkent és a nem megfelelő tápanyagfelvétel és a hosszú ideig tartó vízhiány miatt, a növények vegetativ fejlődése gátolt és megkezdődött az idősebb levelek elhalása. Ilyenkor a stresszhatás (vízhiány) gyorsítja a fejlődést és hamarabb virágzik és beérik a növény. Burgonyánál a gumókötés is kisebb (kevesebb növényenkénti gumószám) és ezek a kedvezőtlen folyamatok mind a terméscsökkenés és minőségromlás irányába mutatnak. Egy száraz, verőfényes napon - egy hektárra vetítve - a növények 50-60 ezer liter vizet (5-6 mm) is elpárologtathatnak, míg 30 ^oC fölött, a napi vízfogyasztás a 8-10 mm-t is elérheti. Ez azt jelenti, hogy egy nap alatt több vízet el tud párologtatni a burgonya, mint amennyit a gumójában egy teljes vegetációs idő alatt felhalmoz. Ha a gyökerek ezt a vízmennyiséget nem tudják szállítani, akkor - megakadályozva a növény kiszáradását - levelek légzőnyílásai összezáródnak, ami kevesebb széndioxid felvételéhez és a fotoszintézis és szárazanyag termelés csökkenéséhez vezet. Ha a növény vízfelvétele könnyű, akkor a lombfejlődés gazdagabb. Ez az egyik oka annak, hogy jó vízellátás mellett, laza homok és homokos-vályog talajon fejlődő növény, több levelet fejleszt, mint kötött talajon termesztett. Természetesen ebben a nitrogénnek is kulcsszerepe van. Ha a vízellátás megfelelő, akkor a nitrogén felvétele is könnyű a növény számára, amely végül a gumótermés növekedéséhez is vezet.

A hőmérséklet

A burgonya fotoszintézisének hőmérsékleti optimuma 20-25 ^oC. Ez azonban függ a fényintenzitástól is. Magasabb fényintenzitásnál magasabb az optimum hőmérséklet is. Különösen 30 ^oC felett a fotoszintézis hatékonysága jelentősen csökken. A hőmérséklet nagy hatással van a növény légzési folyamataira is: 20-25 °C-os nappali és 10-12 °C-os éjszakai hőmérsékletnél, (ez a burgonya számára az optimális) a termelt szárazanyag 20-25 %-a légzési veszteség. Magasabb hőmérsékleteken – ami a burgonya számára kedvezőtlen – a légzési veszteség jelentősen növekedhet. A különösen magas hőmérséklet (30 ^oC feletti) a növény korábbi éréséhez is vezethet, főleg ha az szárazsággal párosul. 2007 júliusában ennek lehettünk a szemtanui.

A hőmérséklet és a vízellátás nem csak a burgonyatermés mennyiségét, de a minőségét is jelentősen befolyásolja. Ez az összefüggés a korábbi hazai és a külföldi kutatások alapján sem minden esetben egyértelmű és nem teljes mértékben tisztázott. Ezeket az ismertetésre kerülő minőségi problémákat, a növény vízzel való nem megfelelő (nem egyenletes) ellátottsága több más biológiai (fajta), ökológiai (talajtulajdonságok, hőmérséklet) és termesztési tényezővel (talajművelés, tápanyagellátás) kölcsönhatásban okozza. Az újabb fajták megjelenésével és az egyre gyakoribb magas hőmérséklettel társuló tavaszi-nyári aszályos időjárás miatt, fontossá vált újra foglalkozni e kérdéskörrel.

Az ismertetésre kerülő, termést és minőséget csökkentő élettani elváltozások kedvezőtlen ökológiai és agrotechnikai hatások következményei, amelynek létrejöttében több azonos irányba kedvezőtlenül ható tényező is közrejátszik. A fajták között a terméscsökkenés és az élettani rendellenességek kialakulása és mértéke között különbségek tapasztalhatók.

Elsősorban vízellátási egyenetlenségek miatt kialakuló minőségi hibák

Másodlagos növekedés és üvegesség

A másodlagos növekedés - ikernövés, fiasodás, átnövés, fűzérképződés - akkor alakul ki, ha hosszantartó száraz, meleg időszak alatt stagnál a növekedés, majd eső, vagy öntözés hatására újraindul. A másodlagos növekedés eredménye lehet az is, hogy a gumók kicsiráznak és ezeket a tüneteket gyakran kíséri a gumóhús üvegesedése és a redukáló cukortartalom növekedése. Az ilyen gumókból sült burgonya és chips sötétebb barnára színeződik. A magas talajhőmérséklet fokozza a másodlagos növekedést, valamint a túl sok N-trágya is elősegíti. A fajták között lényeges különbségeket figyeltünk meg a másodlagos növekedés formájában (fiasodás, átnövés, csírázás stb.) és mértékében.

A köldök – és edénnyaláb - gyűrű barnulás (fásodás) és a rozsdafoltosság

Főként száraz, forró nyáron az arra fogékony fajtáknál alakulhat ki.

Növekedési repedések

A vízhiány megszűnése után, a belső gumószövet térfogatának vízbőség hatására bekövetkező hirtelen növekedése vezet a gumórepedések kialakulásához. Az ilyen mély repedések kialakulását a N-túltrágyázás is fokozza.

A gumó barna közepűsége, üregessége

A barna közepűség és üregesség ugyanannak a rendellenességnek a különböző fejlődési fázisai, ugyanis először a fiatalabb gumóban a barna közép alakul ki, majd később az üregesség is. A túl gyors növekedés és a talaj vízbősége következtében fellépő oxigénhiány hatására alakul ki. A N-túltrágyázás szintén elősegíti a kialakulását.

Megdúzzadt lenticellák  

A túl nedves talajban fehér pettyeket láthatunk a burgonyagumó héján, amelyek megnagyobbodott légcserenyilások (lenticellák). Ezek a megduzzadt, kitágult lenticellák önmagukban nem okoznak problémát, de kaput nyitnak gombás és baktériumos fertőzéseknek (Erwinia, Ralstonia, Fitoftóra) ezzel rothadási folyamatok indulnak meg a szántóföldön és a tárolóban.

Mindezeket a fent említett élettani rendellenességeket megelőzhetjük, vagy a kártétel mértékét jelentősen csökkenthetjük, ha minél egyenletesebb, a burgonya igényeihez igazodó öntözést és optimális tápanyagellátást valósítunk meg. Ez aszályos időszakban azt jelenti, hogy homoktalajokon 1-2 naponként 6-15 mm, kötöttebb talajokon 4-5 naponként 20-30 mm vízet kell kiöntözni.

Elsősorban szélsőséges hőmérsékleti és fény hatásokra kialakuló minőségi hibák

Szántóföldi hőségkár

A hőségkárt közvetlen kárként definiálhatjuk, melyet a napfény és a rendkívül magas hőmérséklet okoz a levélzetben és a gumókban. Forró és alacsony relatív páratartalmú napokon, a burgonyanövény alsó levelei délutánra lankadtak lesznek. A levelek éjszaka és másnap reggel általában magukhoz térnek. Ritka évjáratban azonban – ilyen a 2007 július is - forró, akár 55-60 ^oC-os talaj fölött - felmelegedett forró levegőtől hőségkárt szenvednek- először hervadnak, majd elszáradnak.(lásd kép) A talaj felszínéhez közeli gumók is károsodhatnak, valamint azok, amelyeket a korábbi eső, vagy öntözés kimosott a talajból. Az utóbbi esetben a közvetlen napégetés és magas hőmérséklet hatására megbarnul a gumó szövet (elhal) majd rothadásnak indul. (lásd kép) A talajban hőkárosodást szenvedett gumók héj alatti szövete megpuhul és a héj besüpped, enyhe benyomódások alakulnak ki. Az ilyen gumók szintén könnyen elrothadnak. Az épen felszedett éretlen gumók intenzíven lélegeznek. Ha az ilyen burgonyát nem kellőképpen szellőző nagy tárolóba viszik, akkor a hőmérséklet annyira megnövekedhet, hogy az károsítja a gumókat. A károsodás a feketeszívűségtől a súlyos belső kékes-szürke elszíneződésen keresztül, a puhulásig terjedhet, majd az egész gumó rothadásnak indul. Gondoskodjunk róla, hogy a növények forró, alacsony relatív páratartalmú napokon elegendő vizet tudjanak felvenni.

Gumózöldülés

Esős években, vagy szakszerűtlen öntözésnél, ha a bakhát mérete nem megfelelő, akkor a fényre kerülő gumók megzöldülnek.(lásd kép) Minél tovább tesszük ki fénynek a gumókat, annál intenzívebb lesz, és annál mélyebben hatol a gumóhúsba az elszíneződés. Azok a gumók, amelyek a tárolóban sokáig mesterséges fénynek vannak kitéve, vagy azok, amelyek fényáteresztő anyagba vannak csomagolva, szintén világos-zöld színűvé válhatnak. A zöld gumókban magasabb a solanin (glikoalkaloidok) koncentrációja. A magas solanin tartalmú gumók nem alkalmasak étkezésre, tartós nagy mennyiségben történő fogyasztásuk mérgezést okozhat.

Az öntözés

A burgonya vízigénye a tenyészidőben - 40-50 t/ha terméshez - 500-600mm, ezen belül június-júliusban a legnagyobb, mintegy 300-350 mm. Ennyi csapadék hazánk területén nincs. A burgonya nagy vízigénye miatt májustól augusztusig - még átlagos évjáratban is - körülbelül 200-300 mm vizet kell öntözéssel pótolni ahhoz, hogy biztonságosan jó legyen a termés. Meleg és aszályos évben 400-600 mm-t is ki kell öntözni. A gyakori kis vízadagokkal történő öntözés, optimális a burgonya számára. A 40 t/ha feletti terméshez és jó minőségéhez folyamatos és egyenletes öntözés szükséges. Az egyenetlen vízellátás – társulva hőstresszel és egyéb kedvezőtlen tényezőkkel, nagymértékben rontja az előállított gumó minőségét, nyugalmi idejét. (lásd korábban leírtakat!) Az öntözés időpontjának megválasztásához a növény fenofázisát (fejlődési állapotát), a talaj nedvességtartalmát és a meteorológiai tényezőket kell elsősorban figyelembe venni. Az első öntözést a bimbózás (gumókötés) kezdeténél kell elkezdeni, amikor a talaj víztartalma a természetes vízkapacitás 75 %-a alá süllyed. Ebben az évben ez korábban bekövetkezett, így hamarabb el kellett kezdeni az öntözést.

Az őszi felszedésű burgonya öntözésének időszaka általában május közepétől augusztus végéig tart. Természetesen a korábban ültetett korai burgonyát már átlagos évjáratban is áprilisban el kell kezdeni. Többszöri kis adagokban lenne célszerű öntözni. A gyakoribb öntözés a minőségre is kedvezőbben hat. Aszályos évjáratban 400-600 mm-t is ki kell öntözni. Az öntözési mód lehet esőszerű (lineár, csévélődobos, telepített mikroszórófejes) és bakhátba fektetett csepegtető öntözés. A legkiegyenlítettebb optimális vízellátást őszi felszedésű burgonyánál, a hosszabb tenyészidő esetén, a bakhátba fektetett csepegtető öntözés biztosítja, míg a rövid tenyészidejű, korai fajták termesztése esetén - főleg kisebb táblákon - a mikroszórófejes öntözés. Az utóbbi öntözési módok esetén a fentebb ismertetett – vízellátással és részben magas hőmérséklettel összefüggő – minőségi problémák kizárhatók. Ezenkívül öntözéssel átlagos évjáratban is 20-40 %, míg aszályos évjáratban 50-100 % termésnövekedés várható.

Az öntözött terület talaj-előkészítésénél nélkülözhetetlen a laza talajszerkezet kialakítása. Tömör talajban az öntözés hatására a növény gyökérzete levegőhiányos és elpusztulhat.

Mikroszórófejes öntözés

Csepegtető öntözés

A 2009. évi kedvezőtlen tavaszi időjárás - a rendkívül csapadékhiányos április és május - miatti terméscsökkenés öntözetlen körülmények között, őszi felszedésű burgonyánál már 50 % fölötti lehet. És még nincs vége a tenyészidőnek! Ez a terméscsökkenés a kis vízadagokkal gyakran és korán elkezdett öntözött területeken elkerülhető. Magyarországon jó fajtával, egészséges vetőgumóval és a növény igényéhez igazodó gyakori öntözés és harmónikus tápanyagellátás, valamint megfelelő növényvédelem mellett el lehet érni nagy terméseket (kis önköltség!) és kitűnő minőséget (homoktalaj!), amellyel már versenyképes és jövedelmező termesztés folytatható. Így szabadföldi korai-primőr termesztésnél (Júniusban történő szedés esetén) 25-35 t/ha foszlóshéjú újkrumpli termés, nyári szedésű burgonyánál 35-70 t/ha parásodott héjú termés (június végétől – augusztus közepe közötti szedés) és őszi felszedésű burgonyánál 50-80 t/ha-os tartós (téli) tárolásra alkalmas termése is elérhető. Ezeket a terméseket homoktalajon is el lehet érni, sőt ilyen homoktalajon kaphatjuk a legjobb minőségű burgonyát.

Dr. Kruppa József PhD

tiszteletbeli egyetemi docens

címzetes főiskolai tanár

(Jelen szakmai anyag teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a 2009/3-as Őstermelő- Gazdálkodók Lapjában-a szerk.)

Bevezetés

A burgonya termését és a gumó minőségét a fajtatulajdonságokon kívül az ökológiai tényezők (csapadék mennyisége, eloszlása, hőmérséklet, talajtulajdonságok), azaz a termőhely és annak időjárása, továbbá a termesztés során alkalmazott agrotechnika (talajművelés, tápanyagellátás, ültetés, töltögetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás), határozzák meg kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolva a termést és annak minőségét.

A burgonyaágazatban a piaci verseny tovább fokozódik, amit a magyar burgonyatermelők piacot veszítve, aggódva élnek meg. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy biztosabb piaca és nagyobb jövedelemtermelő képessége a július elejéig kiszedett és értékesített korai burgonyának van, illetve új – eddig kihasználatlan – lehetőségünk nyári ültetéssel télen értékesíthető újkrumplit előállítani. Egy jó, korai fajtával későbbi ültetés (május-július) esetén kiváló minőségű, enyhén parásított és jól tárolható őszi felszedésű burgonya (újburgonya) előállítása is lehetséges – méghozzá olcsóbban, mint a hagyományos tavaszi ültetéssel, őszi szedéssel! A fajtaválasztásnál előnyben kell részesíteni az egyre inkább elérhető, bőtermő, jó minőségű, finom ízű és leromlásnak jól ellenálló korai érésű magyar fajtákat (Pl. Pannónia). Az ilyen fajták használatánál – az utántermesztési lehetőség, kismértékű leromlás miatt – a vetőgumó lényegesen kisebb költséggel terheli a termesztési kiadásokat, növelve ezzel a termelő jövedelmét és a versenyképességét.

A magyar ökológiai adottságok is a korai fajták termesztésének kedveznek. Tehát lehetőség van a biztosabb, kiszámíthatóbb és nagyobb jövedelmet lehetővé tevő korai termesztésre való áttérésre – elsősorban az öntözhető homoktalajokon gazdálkodók számára.

A korai fajtát (Pannónia) szakaszosan ültetve – kora tavaszól nyárig – egész évben biztosítható a kiváló minőségű és étekezési értékű „újkrumpli”!

Lehetőségeink az ökológiai adottságok és biológiai alapok oldaláról

Magyarország éghajlati adottsága – a burgonya számára az optimálisnál magasabb hőmérséklet és kevesebb csapadék miatt – elsősorban a korai és leromlásnak ellenálló fajták termesztésére, szaporítására alkalmas. A jövőben – az EU burgonya szabad áramlása miatt – elsősorban a korai (újburgonya) termesztése lehet versenyképes és eredményes.

A legjobb minőségű burgonya a hagyományos – homoktalajú – burgonyatermesztő tájakon termeszthető, ezért törekedni kell – harmonikus tápanyag- és vízellátás mellett – a burgonya számára kedvező, könnyen felmelegedő, laza szerkezetű humuszos-homok talajokon – elsősorban a (korai) újburgonya előállítás növelésére. Magyarországon a korai termesztés felértékelődőben van, és ez a tendencia folytatódik.

Az újburgonya fejlődésében megállítva – zöldlombú állapotban foszlóshéjú gumóként felszedve, vagy a zöld lombozat szártalanítása, desszikálása után kb. 2 hétig talajban hagyva, vékony parás héjjal szedve – kitűnő ízű, alacsony szárazanyag- és keményítőtartalmú, magas C-vitamin, lizin, metionin és cisztin tartalomú és speciális ételek készítésére is alkalmas.

Súlyos leromlásnak (levélsodró-és Y-vírus) ellenálló magyar fajta termesztésével akár 90 %-al is csökkenthető lenne a vetőburgonya költsége, és ezen keresztül a korai (újburgonya) és őszi felszedésű étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is. Az újabb korai leromlásnak ellenálló magyar fajták termesztése (pl. Pannónia, 1. kép) a laza szerkezetű homoktalajokon – öntözéses termesztés mellett – korábban (gyorsabb megtérülés), biztosabb és nagyobb jövedelmet tesz lehetővé, mint az őszi felszedésűek. A héjszín – a Magyarországon uralkodó piros héjú formalizmuson kívül – sehol máshol nem döntő! A gumó héjszíne és a burgonya gazdasági értékmérő tulajdonságai (termésmennyiség, minőség, íz, stb.) között nincs semmiféle összefüggés.

Magyarország nagy lehetősége a zsenge állagú „újkrumpli” előállítás (tavasztól késő őszig egyaránt), amelyre kedvezőek az ország ökológiai adottságai és biológiai alapjai (Pannónia fajta). Egyre többen fedezik fel ezt a termelők közül és élnek is ezzel a lehetőséggel. A trendek alapján arra lehet következtetni, hogy a hazai burgonyatermesztésben a zsenge állagú „újburgonya” előállítás részaránya tovább fog növekedni, vékonyan parásítva pedig – késő tavasztól tél végéig (kora tavaszig) markáns magyar exporttermékké válhat.

Vetőgumó manipulációk a koraiság és jövedelmezőség fokozására

Nagyobb jövedelem és piaci versenyképesség a koraiság fokozásával és a termés mennyiségének és minőségének növelésével érhető el. Ennek érdekében alapvető, hogy – a fentebb írtak figyelembevételével – fajtaválasztásnál előnyben kell részesíteni a korai érésű, leromlásnak ellenálló, bőtermő és kitűnő minőségű, finom ízű fajtákat (Pl. Pannónia),

A koraiság fokozása, a versenyképesség növelése (önköltség csökkentése) érdekében már a tenyészidőszak előtt – január végén-február elején – el kell végezni a speciális vetőgumó manipulációs munkákat, illetve meg kell tervezni az ültetést.

Vetőgumó darabolás

Az optimálisnál (28-40 mm) nagyobb méretű gumók közül a 45-60 mm-es 2 részre, a 60-80 mm-es 4 részre darabolása mindenképpen előnyös és költségcsökkentő. A darabolás, mint stresszhatás serkenti a csírázást és hatására az egyébként nem csírázó „alvó” rügyek csírázása is megindul, ami lehetővé teszi nagyobb terület beültetését ugyanolyan hektáronkénti csíraszámmal (főhajtásszám). A darabolást az előhajtatás (csíráztatás) előtt kell elvégezni, így az előhajtatás magasabb hőmérséklete mellett ültetésig a vágási felület is beparásodik, és csökken a fertőzésveszély. A vírusok és baktériumok átvitele – a darabolókés nem megfelelő fertőtlenítése esetén – problémát jelenthet, ezért célszerű speciális darabológéppel végezni a műveletet, amely minden vágás után fertőtleníti a darabolókést.

Előhajtatás (csíráztatás, gyökereztetés)

Az előhajtatott vetőburgonya az ültetés után gyors kezdeti fejlődést és korai állományzáródást biztosít és korábban, már március elejétől-közepétől kiültethetjük a szántóföldre, mivel hidegebb talajban (3-5 C^o) is megindul, vagy folytatódik a gyökérfejlődés. Az előhajtatás hatására mintegy kéthetes fejlődési előny érhető el, ami azt is jelenti, hogy ennyivel korábban juthatunk újkrumplihoz! Az előhajtatással a legtöbb fajtánál 5-15 %-os termésnövekedést is elérhetünk. Csíráztatásra legalkalmasabbak a fűthető üvegházak és fóliasátrak, de alkalmas minden olyan helyiség, ahol a kívánatos hőmérsékletet és szórt fényt biztosítani lehet. Lehet rekeszekben, vagy zsákokban is csíráztatni. Az ültetés előtti csírapattintás is előnyös és gyorsabb kelést tesz lehetővé. A gumók csíráztatását, edzetését mesterséges fénnyel is végezhetjük. A legjobbak az energiatakarékos kompakt fénycsövek. 

Az optimális hő, fény és az időtartam az, amely meghatározza a jó előhajtatást. A korai burgonyát legjobb rekeszekben (M 10) csíráztatni. Megvilágításról mindenképpen gondoskodni kell, mert fény hiányában a csírák felnyurgulnak Ha a csíra fényt kap, akkor színes és zömök, erős lesz. A cél az, hogy ültetésre max. 1-1,5 cm hosszú, erős, zömök fénycsírák fejlődjenek. Ezt úgy érhetjük el, ha mérsékelt melegen (14-18 ^oC körül) hajtatjuk kb. 3-4 hétig úgy, hogy a gumók legalább szórt fényű megvilágítást kapjanak. A csíráztatás első 7-10 napja – a hőmérséklet beállítása mellett – történhet sötétben is.

A tárolóból kiszedett gumók általában un. apikális csírával rendelkeznek, amelyek főrügyből hideg tárolás mellett is kifejlődnek a csúcs-, vagy apikális dominancia következtében. Első lépésben ezeket a csírákat le kell törni, hogy lehetővé tegyük több rügy (szem) kicsírázását, ezzel pedig egységnyi vetőgumóból több  hajtás és  gumó képződését. Korai termesztésnél az optimális tövenkénti gumószámot 3-4 csírával (főhajtással) – érhetjük el, ha 5-nél több csíra fejlődik 1 gumón azt célszerű letörni – de leginkább csíráztatás előtt darabolni a nagyobb vetőgumókat –, mert ha növényenként túl sok gumó képződik, akkor az később szedhető, lassabban fejlődik ki a kívánt méretű gumó. Az így előhajtatott és optimális csíraszámmal elültetett gumókból korábban, kevesebb számú, de nagyobb gumó képződik. A jól előcsíráztatott és ültetés előtt alacsonyabb hőmérsékleten megedzett vetőburgonya jó állapotban marad hosszabb időn keresztül és a termesztő számára nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, hogy kivárja az ültetésre legkedvezőbb időt. Ültetés után a fejlett csírákból néhány nap alatt megindul a gyökérfejlődés még hideg talajban is. A jól előhajtatott vetőburgonya az ültetés után gyors kezdeti fejlődést és korai állományzáródást biztosít. Az ültetés előtt 10 nappal zsákba szedett és meleg helyre vitt vetőgumó „csírapattintásával” is gyorsabb kezdeti fejlődést érhetünk el, ami főként nyári szedés esetén javasolható.

A csíráztatás utáni előgyökereztetéssel a koraiság még tovább fokozható. Ezt a módszert célszerű az intenzívebb átmeneti fátyolfólia takarásos termesztésnél alkalmazni. A ládában lévő burgonya gyökereztetése a hőmérséklet lecsökkentése (5-6 °C –ra) mellett 10-14 nap alatt elvégezhető. Ez – évjárattól függően – további 3-7 nap előnyt jelent szedéskor. A továbbfejlesztett előgyökereztetési technológia jobb, és kevésbé anyag- és munkaigényes módszer, mint a hagyományos tőzegtakarásos, mivel alkalmazásával rugalmasabban lehet alkalmazkodni az optimális ültetési időhöz.