A magyar biotermékek piaca, vagyis a megtermelt áru végleges helye és a fogyasztók köre részben megváltozott a kezdetek óta. Manapság egyre nagyobb a hazai felvásárló erő, bár a termékek nagy része még mindig export útján kerül értékesítésre. A kezdetekben azonban majdnem csak export biotermék előállítás folyt Magyarországon, vagyis ahhoz képest sokat javult a hazai kereslet az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek iránt.

Az ökológiai művelésbe vont területek nagysága és a biotermékek népszerűsége még mindig elmarad a nyugat-európai országokhoz képest. Az okot keresve meg kell értenünk a magyar biogazdálkodás történetét, annak nem éppen egyszerű kivirágzását a hosszú évek alatt, valamint a támogatási rendszer sajátosságait. 

A biogazdálkodás volt régen a „hagyományos” gazdálkodási forma a Kárpát-medencében is. A vetésforgó, a kézi gyomlálás és a kártevők összegyűjtése, az ellenálló fajták szelekciója volt a fegyver a gazda kezében, hogy megvédje a termést. A világ azonban nagyot fordult, és az első és második világháború közötti időszak vegyipari fellendülése a mezőgazdaságot is átformálta. Keleti „szomszédunk” kiadta a jelszót: Nem könyöradományokat akarunk a természettől, hanem elvesszük, ami jár!

Hullott a műtrágya, porladt a permet, nőttek a hozamok és elpusztult kártevők tetemei hevertek a növények alatt. Az eredmények látványosak voltak, pár évtized alatt azonban bizonyossá vált: súlyos árat kell fizetnünk a mennyiségi növekedésért. Először gyanús volt, hogy elhallgatott a szántók körül a madárdal… Pusztult az élet a vegyszerek nyomán és összefüggés kezdett kirajzolódni egyes betegségek gyakorivá válása, valamint a növényvédő szerek között, a terméshozamok növekedése pedig a minőség romlását vonta maga után.

A biogazdálkodás Magyarországon kiskertesek mozgalmaként indult, először cikkek jelentek meg, majd levelezés indult, amelyeket alkalmi találkozások követtek. 1983. november 15-én pedig megalakult jogelődünk, a Biokultúra, a Magyar Biogazdálkodók, Környezet- és egészségvédők Egyesülete, röviden a Biokultúra Egyesület. Hogy miért ez a körülményes elnevezés? A biogazdálkodás törvényileg akkor sem volt tiltott, de szemlélete szöges ellentétben állt az akkor hirdetett és oktatott szemlélettel. Félő volt, hogy az akkori rendszer politikai célokat képzel mögé, ezért volt szükség a gyanú eloszlatására.

A kiskertesek mozgalma szépen bővült, országszerte alakultak a Biokultúra Egyesület helyi csoportjai. A kilencvenes évek második felében megindult az árutermelés is, amelynek ekkor a nyugat-európai biotermék kereslet volt a legnagyobb húzóereje. Elsősorban szántóterületeket állítottak át ökológiai művelésre és az itt termett gabona, napraforgó, kukorica, olajtök, szója feldolgozatlanul hagyta el az országot.

A nyugat iszonyatos igényét egy ideig alig lehetett kielégíteni. Később az Európai Unióba csatlakozó újabb tagállamok belépésével a nyugat „bio bevásárló központja” is nagyobb lett és a verseny egyre kiéleződött. A magyar termékeknek mindig jó híre volt, hiszen hazánk adottságai között kiváló minőségű (bio)élelmiszert lehet előállítani. Sokszor nem csak a bio minősítés miatt tudtak a hazai termékek a piacon maradni, de az olyan extrák is segítettek, mint a Demeter vagy a Biosuisse kritériumrendszernek való megfelelés.

Tény azonban, hogy az árverseny miatt a nyugat-európai biotermék piac átalakult. A külföldi piaci pozíciók gyengülése miatt a magyar gazdáknak is lépniük kellett. A helyi és magyar piacot is meg kellett célozni, valamint a termékeket fel kellett dolgozni, hogy a vevők igényeit kielégítse. A lekvárt, vagy a lisztet hamarabb és magasabb áron el lehetett adni, mint a gyorsan romló nyers gyümölcsöt vagy a búzát. A kétezres években kezdtek megjelenni az állati termékek is. A bio körül egyébként a legtöbb félreértést az okozza, hogy a biotermékek fogyasztása nem azonos sem a vegetáriánus táplálkozással, sem a reformkonyhával. Ez mindenkinek személyes döntése, aki kedvet kap hozzá, a bio szalonnára felhajthat akár egy kupica biopálinkát is.

Jót is tett a hazai biotermék felhozatalnak a verseny megjelenése, a Magyar Biokultúra Szövetség által üzemeltetett Ökopiacon például a friss zöldségek, gyümölcsök, valamint a hús mellett, a feldolgozott termékek fontos szerepet játszanak a forgalomban. A gyümölcslevek, a bor, a lekvárok, a pékáruk, sütemények, a kolbászok, szalámik, sajtok, csokoládé, olajok, aszalványok, teakeverékek, mézek már teljesen szokványos termékek, a vásárlók keresik ezeket.

Czeller Gábor biogazdaságában is állítanak elő és csomagolnak például biogabonából teljes kiőrlésű és fehér lisztet is, valamint készítenek lekvárt is eperből, szilvából és kajszibarackból. Alkalmazkodni kellett és reagálni a piaci változásokra, el kellett érni a kisvásárlókat. Az Ökopiac is azért jött létre a 90-es évek elején, akkor még alkalmi jelleggel, hogy az ökotermelőknek legyen egy piacuk, ahol a biotermékeiket árulhatják. Természetesen ezzel egyidejűleg be kellett indítani a biotermékek népszerűsítését, megismertetését a nagyközönséggel, amin a mai napig dolgozik a Magyar Biokultúra Szövetség.

A magyar biogazdálkodás fejlődésének két pillére van: a termelés és a fogyasztás növelése. A termelés növelésében az állami és európai uniós támogatások segítenek, a fogyasztás növelésében viszont olyan tájékoztató jellegű kiadványok, figyelemfelkeltő fesztiválok és rendezvények, amelyeken keresztül elérhetjük a vásárló tömeget. Magyarországon még nagyon lényeges pont a biotermékek „reklámozása”, kihangsúlyozva, hogy a vevőnek a biotermék vásárlás és fogyasztás egy jó befektetés az egészsége és a környezete érdekében.

A termelői és helyi piacok egyre népszerűbbek, aminek a Magyar Biokultúra Szövetség örvend is meg nem is. A konvencionális termékek akkor jelentenek veszélyt a versenyben, ha olyan jól csengő nevekkel adják el a vegyszerekkel és műtrágyákkal termelt árut, mint a „tanyasi”, „farm”, „családi gazdaságból származó”, „natúr”, „reform”, „természetes”, „házi” és még sorolhatnám. Ez a megtévesztés a biotermékek piacára negatív hatással lehet. Ezek általában azt sugallják, hogy az ő termékeik egészségesebbek és jobbak, viszont az előállításuk során semmivel sem különböznek a konvencionális mezőgazdaság termékeitől. Sok esetben például a tanyasi csirkét tanyán tartják ugyan, de ketreces körülmények között. Ez szöges ellentétben áll az ökológiai állattartás követelményeivel, ahol az állatok szabad levegőhöz való joga teljesen egyértelmű dolog. A vevőket sokszor megvezetik ezekkel az elnevezésekkel és ezért fontos a tájékoztatás minden lehetséges csatornán. A Szövetség harcol az olyan álhírek ellen, amik a biotermékek piacát ronthatják. Sokszor belefutunk, hogy teljes kiőrlésűnek nevezett pékárukra rámondják, hogy bio. Aztán kiderül, hogy nem bio, de még csak nem is teljes kiőrlésű a termék.

Amellett, hogy a biogazdálkodás egyre népszerűbb és a biotermékek iránti kereslet egyre nő, Magyarországon az ökológiai gazdálkodásba átállított területek aránya stagnál vagy csökken. 2009 óta az ellenőrzött ökoterületek nagysága majdnem 15.000 ha-ral csökkent, ami elég nagy százalékot tesz ki a mostani 120.000 ha ellenőrzött összterületből. Ez a támogatások jelenlegi rendszerén is múlik.

Reméljük, hogy 2016-tól lehetőségük lesz a gazdáknak ökológiai gazdálkodás fejlesztéséhez támogatást felvenni. A Magyar Biokultúra Szövetség aktívan részt vesz a Földművelésügyi Minisztérium munkájában az ökológiai mezőgazdálkodást érintő törvények módosításánál. Mint a hazai ökogazdák képviselője, a Szövetség a törvényalkotás folyamatában is próbálja a hazai biogazdálkodás növekedését szolgálni. 

Az ökológiai gazdálkodásba vont terület csökkenése mellett a másik lényeges pont a piac szempontjából, hogy a területek nagyon magas arányban legelő, rét hasznosításúak, a második helyen áll a szántóterület, kevés a biozöldség és -gyümölcs. A szántóföldi növények biotermesztése aránylag jól gépesíthető, bár egyes kultúrákban szükség van kézi gyomszabályozásra. A biozöldség- és gyümölcs termesztése azonban rengeteg emberi munkát igényel, és mivel a „kemény” növényvédő szerek nem jöhetnek szóba, kockázatos is. A bioélelmiszerek termelése során jelentkező kisebb hozamok és a megemelkedett kockázat mellett egyik oka a termékek magasabb árfekvésének, hogy a biotermesztés aránylag kis területeken folyik.

A biotermékekről sokaknak az jut eszébe, hogy drágák. Természetesen ez csak nézőpont kérdése. Amerikában készítettek kutatást, egy évig követték a mindennapjait olyan háziasszonyoknak, akik, csak ökotermékeket vásárolnak és olyanoknak, akik mondjuk egy átlag háztartást vezetnek. Kiderült, hogy az „ökoháziasszonyok” kevesebb pénzt költöttek élelmiszerekre, mint egy átlag háztartás, mivel tudatosan vásároltak, nem pazaroltak és nem dobtak a szemétbe szinte semmit. Az ökoélelmiszerek fogyasztására való átállás, amint azt már említettem, egy befektetés. Az ökoélelmiszerek belső értékei, mint például a vitamin, ásványi anyag, tápanyag tartalom magasabb, mint a konvencionális termékek esetében. Az íz- és zamatanyagok, a rosttartalom is jobb, mint más termékeknél, a szárazanyag tartalom magasabb. Ez utóbbi segíti a jobb eltarthatóságot. Az ökoélelmiszerekből kevesebbet kell bevinnünk a napi vitamin, tápanyag, ásványi anyag szükséglet fedezéséhez. Mindent összevetve valóban elmondhatjuk, hogy minden csak nézőpont kérdése, ahogyan az is, hogy mi a drága. Az ökoélelmiszer lehet, hogy drága, de az egészségünk még drágább!

Hogy mit hoz a jövő az ökotermékek piacán? Találgatni lehet, de a Magyar Biokultúra Szövetség ennél többet is akar tenni. Mindenképpen cél a belföldi piac építése. A hazai fogyasztó is megérdemli a választás lehetőségét. Választani pedig csak ismeretek birtokában lehet. Azon dolgozunk, hogy a lakosság tisztán lássa, a jelenleg általános mezőgazdasági gyakorlat veszélyezteti egészségünket, környezetünket és a jövő nemzedékeket. Az ökológiai gazdálkodás azonban olyan alternatívája az élelmiszer előállításnak, amely megőrzi a Földet az utánunk jövők számára. Dönteni azonban mindenkinek magának kell, szavazni pedig pénztárcáján keresztül tud. 

 

 

Czeller Gábor,
Gelencsér Margit,
Szlovicsák Katalin

Magyar Biokultúra Szövetség

 

A cikket nyomtatott formában az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2015-3.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,

Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

                E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

                       http://ostermelo.com/kapcsolat