Lucerna- lehetőség az integrált és ökológiai termesztésben is
2011. július 15. péntek, 08:36 Kategória: Növénytermesztés, kertészet
Jelentősége
Termesztését Magyarországon Tessedik Sámuel honosította meg 1768-ban. A lucerna nagy zöld- és szárazanyag (széna) termést adó, magas fehérjetartalmú, pillangós virágú szálas takarmánynövény. Kiváló takarmányértékét - a benne található fehérje kitűnő biológiai értéke mellett - a magas karotin-, ásványi anyag- és vitamintartalomnak is köszönheti. Jelentős emészthető nyersrost tartalma miatt elsősorban a kérődzők kiváló szálastakarmánya.
A zöldséghajtatás az 1990-es évekig a tenyészidőszak meghosszabbítását, így a fogyasztási idény széthúzását szolgálta. A rendszerváltást követően a piacok részbeni megváltozása, majd a 2004-ben az Európai Uniós csatlakozásunkkal a teljes átrendeződés következtében már újabb céljaink között jelentős szerepet kapott a termékminőség, a jövedelmezőség. Ezen folyamatok mellett az egyre nagyobb fenyegetéssel jelentkező klímaváltozás kapcsán a termésbiztonság kérdése fokozottan előtérbe került.
A piacok nyitottá válása a magyar zöldséghajtató kertészeknek egyaránt jelentett (és jelent ma is) előnyt és nehézségeket.
Hazánkban megközelítőleg 5000 ha-on folyik zöldséghajtatás, döntő többségében – a 100-150 ha üvegházfelület kivételével – fóliaborítású létesítményekben. A FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet adatai szerint 2008-ban – a korábbi évekhez hasonlóan – a paprika volt a legnagyobb felületen (kb. 1800 ha) hajtatott zöldségnövényünk, a területi megoszlás alapján második helyen a paradicsom áll, melynek termőfelülete az elmúlt 5 évben csaknem felére esett vissza. A korábban harmadik legfontosabb hajtatott növényünknek számító uborka jelentősége igen lecsökkent, az elmúlt 5 évben harmadolódott a termőfelülete (435 ha-ról 150 ha-ra). E csökkenő tendencia nemcsak a melegigényes zöldségfajoknál jelentkezik, a sárgarépa és a petrezselyem hajtatás szintén hasonló helyzetben van, és sajnos azt lehet mondani, hogy csak kevés zöldségfaj (vagy fajcsoport) őrizte meg korábbi pozícióját. Ide tartoznak a salátafélék, a káposztafélék, a korai burgonya, és a melegigényesek közül a tojásgyümölcs.
A piac szabaddá válásával azt mondhatjuk, ma talán legnagyobb lehetőségeink a rosszul szállítható, rövid ideig pulton tartható zöldségfélékkel vannak, belföldi piacokon való értékesítéssel. (Ezzel magyarázható, pl. a levélzöldségfélék, s részben a korai burgonya hajtatásának talpon maradása is.)
A hajtatólétesítmények éves hasznosításának tervezésekor az elsődleges szempont a jövedelmezőség maximalizálása, azaz a piaci igényekhez való alkalmazkodás a termesztési feltételek optimális kihasználásával.
A termesztési feltételek közül a hajtatóberendezés típusa (elsősorban a belmagasság, az egységnyi felületre eső légtéroszlop mérete) és a fűtési szint a leginkább meghatározó.
A légtér méretét tekintve kedvezőnek mondható, ha 1 négyzetméter alapfelületre legalább 3 m3 légoszlop jut, de a modern, egész évben jól hasznosítható termesztőberendezések ennél jóval nagyobb légtérrel rendelkeznek. A nagylégterű létesítmények kiegyenlítettebb klímát biztosítanak, így egészségesebb, jobb kondíciójú növényállománnyal dolgozhatunk, s kialakíthatunk benne olyan támrendszert, mely lehetővé teszi egyes zöldségfajok (paprika, paradicsom) ún. hosszúkultúrás termesztését, amikor egy állományt 8-11 hónapig is jövedelmezően bent tarthatunk a berendezésben.
A fűtési szint (a külső és belső hőmérséklet közt fűtéssel elérhető különbség = Dt, °C) főként a fűtőberendezések kapacitásától, a hajtatólétesítmény burkolatától (üveg, fóliatípus, takarórétegek száma) függ, a fűtés megtérülése pedig a növényfajtól és fajtától, valamint a termesztési módtól, s nem utolsó sorban a fűtőanyag árától. A fűtés biztosításának leghatékonyabb és növény-egészségügyi szempontból legelőnyösebb módja az ún. vegetációs fűtés a növények közelében elhelyezett fűtéscsövekkel, melyet esetenként más légtérfűtési megoldásokkal, ritkán talajfűtéssel is kiegészítenek.
A fajtaválasztást a piaci igények, a termesztési időszak, a termesztőberendezés fent említett tulajdonságai, valamint a rendelkezésre álló kézimunkaerő határozzák meg elsősorban. A növényvédelem szempontjából a kórokozókkal, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség szintén kiemelkedő fontosságú. Mindezek mellett, az eredeti termőtalajon történő tápoldatos termesztés, valamint a talaj nélküli technológiai változatok terjedése kapcsán a tápanyagellátásra mutatott érzékeny reakció, valamint a „gyökérközeg-tűrés” szintén alapvető kérdés fajtaválasztáskor.
A termesztési időszak néhány faj esetében egyes fajtatípusokat a termesztésből a növény növekedési sajátosságai – a gazdasági értelemben vett termés kifejlődésének teljes elmaradása – miatt kizár (téli időszakban a nyári salátafajták nem fejesednek, a nyári retkek nem képeznek gumót), míg más fajok esetében a termesztés lehetséges ugyan, de a tenyészidőszak túlzott elhúzódása várható (pl. télen a fényhiányra érzékeny paprikafajták). De a fényellátásra kevésbé érzékeny fajok esetében is meghatározó lehet a kórokozókkal szembeni ellenálló képesség, a lombfelület mérete, vagy a tenyészidőszak hossza.
A biológiai értelemben vett termésükért termesztett fajok esetében (egy-két kivételtől eltekintve) fontos tulajdonság a hajtás növekedési típusa, erőssége (pl. paprika, paradicsom). Paradicsom esetében a rövidebb időtartamú tavaszi vagy őszi hajtatásra olyan fajtákat érdemes választani, melyek a szakmában elterjedt elnevezés szerint „féldetermináltak”, 8-9(-11) fürt után növekedésük leáll. Hosszúkultúrás, hazai körülményeink között akár 11 hónapos termesztésre a folytonos növekedésű fajták alkalmasak. Mindkét említett fajnál fontos ismerni az egyes fajták termésképzési hajlamát, azt, hogy a fajta hajlamos-e a túlzott terméskötésre, vagy buja lombnövekedésre. Ez a tulajdonság ugyan a tápanyag- és vízellátással, valamint metszéssel részben szabályozható, de jelentősen befolyásolja a kézimunka-igényt, s emellett a termésmennyiséget is.
A tenyészidő hossza a legtöbb hidegtűrő zöldségfaj hajtatásakor igen fontos, mivel termesztésük általában egy melegigényesebb „főnövény” előtt vagy után, egy jól behatárolt, rövid időszakra esik – leggyakrabban késő őszi, téli, vagy kora tavaszi időszakban. Káposztafélék és egyes gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem) esetében fajtaválasztásnál elsődleges szempont a fajták tenyészideje: a rövid tenyészidejű, gyorsan lekerülő fajtáké az elsőbbség. E fajták egyedeinek teljesítőképessége (hozama) kisebb, mint a hosszú tenyészidejűeké, de az értékesítési ár ezt általában kompenzálja.
A tápoldatos és talaj nélküli termesztés kérdése, a fajtaválasztás szempontjából főként a fehér kúpos paprika fajták érzékenységét illetően különösen fontos. Paradicsom és kígyóuborka esetében más országok tapasztalatait jó eséllyel tudjuk hasznosítani, az étkezési paprika esetében – mivel különlegesnek számító magyar fajtatípusról van szó, a mi fogyasztói igényeink szerint alakított fajták termesztésének vizsgálata a mi feladatunk.
A növényvédelmet sok esetben a termesztéstechnológiai színvonal és az ún. termesztési higiéne határozza meg, de az elmúlt évek bizonyítják, hogy a növényi rezisztencia egyes fajok esetében alapvető kérdés. Természetesen fajonként változó, hogy mi ellen és milyen rezisztenciával kell egy jó fajtának rendelkeznie, az azonban mindenképpen elmondható, hogy a korábbiakban a hajtató berendezésekben „veszélyes ellenségként” fellépő vírusok és gombafajok mellett, részben a klímaváltozás, részben az egyre növekvő igény a növényvédőszer-maradvány mentességre, a figyelmet az állati kártevők felé is irányítja. Kísérletek folynak, pl. a paprikafajták tripsz-ellenálló képességére vonatkozóan is.
Különböző fűtési szintű termesztőberendezések kihasználásának lehetőségei
|
Erős fűtéssel rendelkező (Dt=25-35°C) létesítmények |
Egész évben alkalmasak melegigényes növények hajtatására is, amennyiben az adott faj, illetve fajta fényigénye kielégíthető. |
|
20-25°C-os hőlépcsővel rendelkező hajtatóházak |
A téli hideg hónapokban hidegtűrő zöldségfajokkal hasznosíthatók, energiaernyő beszerelésével azonban érzékenyebb fajok termesztése is megvalósulhat. A 19-22°C hőoptimumú paradicsom biztonsággal február közepétől ültethető, míg a melegigényesebb paprika, uborka, görög- és sárgadinnye csak március elejétől palántázható. Paprika, paradicsom őszi hajtatása is megvalósítható, karácsonyi kultúrazárással. |
|
Közepes fűtésszintű (Dt=15-20°C) létesítmények |
Télen esetleg második vagy harmadik fóliatakarás alkalmazásával hajtathatunk olyan zöldségfajokat, melyek nem érzékenyek az esetleges átmeneti hideghatásra (pl. levélzöldségek és a gyökérzöldségek egyes fajtái). Paradicsom március első felében, paprika és kabakosok két héttel később ültethetők. Őszi hajtatás hidegtűrő fajokkal számos változatban megvalósítható, de melegigényes fajok is hajtathatók őszi szedésre is, megfelelő növényvédelem és jó fajtaválasztás mellett akár karácsonyig is. |
|
Gyenge fűtési szintű és ún. vészfűtéses (Dt=5-15°C) berendezések |
A hidegebb téli napokon a berendezésben is fagyhat, így december-januárban esetleg áthúzódó hajtatással (spenót, vöröshagyma, téli sarjadékhagyma, petrezselyem, ritkábban sárgarépa) hasznosíthatók. Paradicsom március közepétől, míg a melegigényesebb fajok palántái áprilistól ültethetők. Sor kerülhet ezt követően rövid tenyészidejű fajok őszi hajtatására is. |
|
Fűtés nélküli létesítmények |
Télen kettős fóliatakarással sem lehet intenzív növekedést elvárni a hidegtűrő fajok esetében sem, így ezekben a berendezésekben esetleg spenót, hagyma vagy gyökérzöldség fajok téli hajtatása (valójában szinte csupán átteleltetésük) folyhat. Ha a szerkezet alakja nem teszi lehetővé a hó lecsúszását a berendezésről (vápák), a hónyomás káros hatásának elkerülésére, gyakran télre lehúzzák a fóliát a vázról. A fólia visszahúzását követően, néhány napsütéses nap után, február végén - március elején a hidegtűrő növényeket lehet ültetni (fejes saláta, káposztafélék), vagy vetni (hónapos retek, gyökérzöldségek). Paradicsom április első dekádjában, paprika és kabakosok április 10-20-tól ültethető fűtés nélküli berendezésekbe. Rövidebb nyári kultúrákat követően tervezhető még egy őszi hajtatás (levélzöldségek, hónapos retek, esetleg gyengébb növekedésű, koncentráltan érő paradicsomfajta termesztésével). |
A termesztőberendezések hasznosítása kiegészülhet palántaneveléssel is. A termesztők egy része maga állítja elő palántáit, míg ahol a létesítmények fűtési szintje nem megfelelő e célra (csírázás időszakában a legtöbb zöldségfaj hőigénye magasabb, mint a hajtatás során), egyre többen választják a palántanevelésre szakosodott üzemek szolgáltatásait.
Zöldséghajtató gazdaságaink nagy részének jellemzője, hogy csupán egy melegigényes főnövény termesztésével foglalkoznak, egy-egy gazda csak paprikát vagy paradicsomot, esetleg uborkát hajtat, s mellette egy-egy hidegtűrő faj termesztésével javítja a termesztőberendezése(i) kihasználtságát. A kettős hasznosítás biztosítja, hogy az év során egyenletesebb legyen a bevétel (ez különösen banki beruházási kölcsönök törlesztése esetén elengedhetetlen). Az elmúlt évek tapasztalatai azonban emellett azt mutatják, hogy az évről-évre ismétlődő biztos jövedelemhez érdemes legalább két növény hajtatására berendezkedni a fő hajtatási időszakban, tekintettel a hullámzó átvételi árakra.
Dr. Slezák Katalin
egyetemi adjunktus
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar
Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék
(Jelen szakmai anyag teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a 2009/5-ös Őstermelő- Gazdálkodók Lapjában-a szerk.)
Pohánka fajták termeszthetőségének vizsgálata Mosonmagyaróváron
2011. július 12. kedd, 11:43 Kategória: Főtémáink
A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának (Mosonmagyaróvár) Nemesítési és Termesztéstechnológiai Állomásán 2008. nyarán végeztünk termeltetési kísérletet különféle pohánka fajtákkal. A kísérletben összesen 33 fajta került elvetésre 3 ismétlésben, 7 m hosszú, 1,25 m széles bruttó parcellákba.
A kukorica (Zea mays L.) és napraforgó (Helianthus annuus L.) nemesítés gyakorlati eredményeinek értékelése bemutató szántóföldi kísérletekben
2011. július 07. csütörtök, 10:18 Kategória: Növénytermesztés, kertészet
A hazai köztermesztésben, illetve a mezőgazdasági termék előállításban mind a kukorica, mind pedig a napraforgó jelentős szerepet tölt be. Hasznosításuk régi (élelmiszeripari és takarmányozási) és új (bioetanol, biodízel és a vetésváltás) vonatkozásai miatt termőterületük további növekvő tendenciát mutatott az utóbbi években. Jelentőségüket igazolja, hogy a mezőgazdaságilag művelt területből (4,7 millió ha) – az őszi búzával együtt – igen nagy részarányt foglalnak el (1. ábra.).
- ábra. Az őszi búza, kukorica és a napraforgó területi részaránya a
hazai mezőgazdaságilag művelt területen belül (4,7 millió ha: 100 %).
A kukorica és a napraforgó hibridek állami elismeréséig az új fajta előállító nemesítés jelentős idő (10-13 év), költség, tér és eszközigényes folyamata vezet, amely a felszaporításban, vetőmag előállításban végződik, állami és nemesítői érdekként.
A folyamat jelentősége a törvényi szabályozásban rejlik (2003. évi LII. Törvény), amely szerint hazánkban csak az államilag elismert hibridek fémzárolt vetőmagja kerülhet kereskedelmi forgalomba, amely egyben a vetőmag hibridazonosságát és nagyfokú megbízhatóságát is biztosítja.
Az előállított F1 hibridek nagyon kiegyenlítettek, az elvetett fémzárolt vetőmag növényállományának egyedei egyszerre érik el az egyes fejlődési szakaszokat (kelés, kezdeti fejlődés, virágzás, szemtelítődés, érés), amely a technológiai fejlesztés alapvető eleme. Értékes tulajdonságaikat azonban nem örökítik tovább, az F2 nemzedékben hasadnak, meghatározott arányban megjelennek a szülői tulajdonságok is (beltenyésztett, alacsony növénymagasságú egyedek, kis cső/tányér méret, gyengébb szárazságtűrő-, és vízleadó képesség), amely az F1 hibridekhez képest összességében 25-40 % termőképesség csökkenést eredményez, melyre az árutermelésben előállított F2 nemzedék termésének vetőmagként való alkalmazása esetén számíthatunk.
A kukorica- és a napraforgó hibridek szülői vonalainak fenntartását, valamint ezek szántóföldi irányított, izolált tömegkeresztezését, azaz a vetőmag előállítást így évről-évre el kell végezni, amelynek magas költségei a fajta előállító nemesítés költségeivel együtt jelentkeznek a vetőmag árában.
A termesztett hibridek termőképességének további fokozására – amely a kukorica esetében az országos átlagtermés értéke szerint 7,7 t/ha, napraforgónál pedig 2,2 t/ha –, a rezisztencia növelésére, illetve a minőség javítására a korábbi (2006-tól tartó) hazai és németországi vizsgálatok eredményei alapján a Mikro-Vital baktérium készítmény (BIO NAT Kft.) alkalmazása ad további lehetőségeket.
A vizsgált hibridek közül a leghatékonyabb termelés érdekében a legfontosabb tulajdonságok ismeretében és ezek kiemelésével szükséges kiválasztani a későbbiek során a régióban legjobban megfelelő termesztendő hibridet.
Ennek során több tényező egyidejű figyelembe vétele, illetve ezek kapcsolatának, egymáshoz való viszonyának ismerete nélkülözhetetlen. Ezek közül elsődleges szerepe van az ökológiai adottságoknak, ezen belül is a talajtípusnak, továbbá a terület országon belüli elhelyezkedésének. Figyelembe kell venni az alkalmazott agrotechnika lehetőségeit (intenzív, vagy extenzív termelést, illetve bio-gazdálkodást fogunk-e folytatni). Fontos az is, hogy milyen növényt fogunk vetni a lekerült kukorica, vagy a napraforgó után.
A lazább és kötöttebb talajtípusokra, esetleg kedvezőtlenebb adottságú területekre, talajfoltokat tartalmazó táblákra más-más hibridet kell választani, melynek során szem előtt kell tartani a hasznosítási típust – a termesztés célját – is aszerint, hogy a beérett terményt milyen hasznosítási típusban fogjuk felhasználni.
A gazdasági értékmérő tulajdonságok, amelyeket elsődlegesen szem előtt kell tartanunk mind a kukorica, mind pedig a napraforgó hibridek esetében a következők:
- jó termőképesség, termésbiztonság,
- jó minőség,
- kedvezőtlen élettelen (abiotikus) és élő (biotikus) környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodó képesség (betegségrezisztencia, állati kártevőkkel szembeni tolerancia),
- gyors szántóföldi vízleadó képesség,
- koraiság,
- kiváló szárszilárdság,
- jó morzsolási (szem/csutka %, szem: 80 % <), illetve kaszathéj/bél arány és
- megfelelő Cold-teszt érték (hidegtűrő képesség, korai vethetőség.
A magas, 86 % feletti Cold-teszt érékekkel rendelkező hibridek az optimális vetési időtől jóval korábban vethetők, melynek nagy jelentősége van a klímaváltozásból eredő időjárási károsodások kivédésében. A 10-14 nappal korábbi vetés korábbi virágzást eredményez, amely nem csúszik bele az aszályos periódusba, valamint az érés is 7-10nappal hamarabb következik be. Ezáltal elegendő idő áll rendelkezésre az őszi vetésű növények talajelőkészítésére, optimális időben történő elvetésére.
A tulajdonság kombinációk között azonban a legfontosabb, hogy a hibrid magas termőképesség mellett alacsony betakarításkori szemnedvesség tartalommal [%] érjen be. A tulajdonságok genetikailag meghatározottak, poligénes determináltságúak, de kialakulásukban jelentős szerepe van a termőhelyi- és az évjárathatásnak is.
Az államilag elismert hibridek igen nagy száma miatt az adott régióban az ökológiai adottságoknak legmegfelelőbb hibridek célirányos kiválasztását, tesztelését bemutatóval egybekötött hibrid – összehasonlító kísérletben végezhetjük el, melynek eredményei jelentős segítséget nyújtanak a hibridmegválasztásban a döntéshozáshoz, a következő termelési évek számára. A fajtasor hibridjeinek fejlődése a tenyészidőszakban, illetve éréskor nyilvánosan egyénileg, vagy szervezetten, bemutatók keretében követhető (2. ábra.).
2. ábra. LIMAGRAIN hibridkukorica szántóföldi kísérleti bemutató.
A vizsgálatok elvégzése során LIMAGRAIN kukorica és napraforgó hibridek tesztelését végeztük 2009-ben (1. táblázat.).
1. táblázat. A vizsgálatok növényi anyaga, LIMAGRAIN kukorica és napraforgó
hibridek.
|
Kukorica hibridek |
Napraforgó hibridek |
|
LG 33.30 |
LG 55.25 |
|
LG 33.50 |
LG 56.55 |
|
LG 33.95 |
LG 56.58 |
|
LG 34.75 |
LG 56.63 |
|
LG 35.35 |
LHA 257/07 |
A kísérleteket hibridenként két ismétlésben állítottuk be, két kezelés alkalmazásával. Az egyik kezelésben a kukorica esetében 80 kg/ha; a napraforgónál 74 kg/ha nitrogén (N) hatóanyagot alkalmaztunk, ezzel egyidejűleg, arányosan foszfor (P2O5) és kálium (K2O) hatóanyagot juttattunk ki a kísérleti területekre. A másik kezelésben 27 kg/ha nitrogén hatóanyag (100 kg/ha Pétisó/Mészammon-salétrom) mellett 3 l/ha Mikro-Vital baktérium készítményt juttattunk ki, majd kombinátorral a vetőmagágy készítéssel egyidejűleg, a kijuttatás napján bedolgoztuk.
A napraforgó kísérlet vetésére 2009. április 14-én került sor Hajdúdorogon (58.000 tő/ha, 75 cm sortávolság), a kukorica esetében a vetést május elsején végeztük Sárándon (68.200 tő/ha, 75 cm sortávolság).
A betakarítást nagy teljesítményű kombájnnal (Klaas-Dominator, John Deere) végeztük a napraforgónál szeptember 11-én (3. ábra.), a kukorica kísérlet esetében október 11-én.
3. ábra. A Limagrain napraforgó kísérlet betakarítása (2009. 09. 11.).
A hordozható, 12 V-os üzemeltetésű, talpas WEIGH-TRONIX 715 típusú pótkocsi-mérleggel határoztuk meg, nagy pontossággal, kezelésenként és ismétlésenként a különböző hibridek termőképességét [kg/parcella, t/ha] (4. ábra.).
4. ábra. WEIGH-TRONIX 715 mérőfej, adatfelvételezés, kaszat/szem, nedvesség
mérés; illetve mérőtalp.
A betakarításkori kaszat-, illetve szemnedvesség-tartalmat [%] a MULTI-GRAIN szemnedvesség mérővel mértük. A termést az egységes és pontosan bemért betakarításkori nettó parcellaméret alapján számoltuk át t/ha-ra, majd az eltérő nedvességtartalmak miatt a napraforgónál 9 % kaszatnedvesség-, a kukorica esetében pedig 14 % szemnedvesség tartalomra [t/ha] történő átszámolását végeztük el, melynek segítségével az eredmények összehasonlíthatóvá váltak.
Vizsgáltuk a különböző kezelések hatását a termőképesség változására, majd a kaszat/szemnedvesség függvényében elemeztük a 9 %-ra, illetve 14 %-ra átszámított átlagtermést [t/ha] a régióban legmegfelelőbb hibrid kiválasztására. Az aszályos, 2009-es évjáratban is igazolódott a Limagrain hibridek kiváló szárazsághoz való alkalmazkodó képessége. A kukorica állományok augusztus 10-én a legalsó levélig is üde zöldek voltak.
A kísérletek megbízhatóságának értékeléséhez és a kezelések közötti szignifikancia szint meghatározásához, az adatok tulajdonságonkénti statisztikai elemzésére az Excel-program segítségével végzett varianciaanalízist alkalmaztunk (Sváb, 1981).
Azon kezelések esetén, ahol az átlagok közötti különbségek meghaladták az SzD5% értékét, ott a különbség szignifikáns volt, tehát a kezelés eredményének tekinthető. A szignifikáns differenciánál kisebb eltérések a véletlennek köszönhetők (Ertsey és Balogh, 2000).
A napraforgó hibridek kísérleti eredményei a genotípusok szempontjából jó termőképességi értékeket mutattak, amelyeket a Mikro-Vital baktérium készítménnyel végzett kezelés tovább növelt minden vizsgált hibrid esetében. Ebben a kezelésben a legmagasabb termőképességi értékeket (4 t/ha fölött) az LG 55.25, illetve az LG 56.55 hibridek értek el. A kijuttatott baktériumfajok vízhiány esetében is mutatták alkalmazkodó képességüket, életerejüket; tápanyagfeltáró képességüket továbbra is megtartották így a termőképességi értékeket szignifikánsan fokozták a kezeletlen terület eredményeivel szemben, különösen az LG 55.25 hibrid esetében (5. ábra.).
A jobb termőképesség kialakulásához hozzájárult továbbá a készítmény betegségrezisztenciát fokozó hatása is, amely már korábbi hazai, illetve németországi kísérletekben is igazolódott.
5. ábra. Különböző Limagrain napraforgó hibridek termőképessége Mikro-Vital kezelés
hatására a kontrollal összehasonlítva (2009, Hajdúdorog).
A legjobb eredményeket a kaszatnedvesség tartalom [%] függvényében vizsgált 9 %-ra átszámított termőképesség tekintetében is az LG 55.25 és a LG 56.55 hibridek mutatták. A teszt-grafikon eredményei alapján az I. síknegyedbe kerültek, ahol a legmagasabb termőképességi átlag értékekhez [t/ha] a legalacsonyabb betakarításkori kaszatnedvesség tartalom [%] tartozott (6. ábra.).
6. ábra. Különböző Limagrain napraforgó hibridek termőképessége [t/ha, 9 %] és
betakarításkori kaszatnedvesség tartalma [%] (2009, Hajdúdorog).
A kukorica kísérlet vizsgálati eredményei alapján a legmagasabb termőképességi értékeket az LG 33.50 és az LG 33.95 hibridek értek el kontroll körülmények között is, amelyet a Mikro-Vital baktériumkészítménnyel végzett kezelések szignifikánsan tovább növeltek (7. ábra.).
7. ábra. Különböző Limagrain kukorica hibridek termőképessége Mikro-Vital kezelés
hatására a kontrollal összehasonlítva (2009, Sáránd).
A vizsgálatok összesített eredményei jó termőképességi értékek elérésével igazolták a Limagrain hibridek jó szárazsághoz való alkalmazkodó képességét, mind a kukorica, mind pedig a napraforgó esetében. A 3 l/ha Mikro-Vital baktérium készítménnyel végzett kezelések ezeket az értékeket tovább növelték, amelyben vízhiány esetében is végbemenő tápanyagfeltáró folyamatok mellett a betegségrezisztencia fokozása is szerepet játszott. A napraforgó esetében kiemelkedő eredményeket a LG 55.25, illetve az LG 56.55 hibridek; a kukoricánál pedig LG 33.50 és az LG 33.95 hibridek értek el, amely alapján termesztésük a jövőben az eredmények hatékony elérése érdekében javasolható.
Dr. Tóth Szilárd
egyetemi docens
DE AMTC MTK
Felhasznált Irodalom:
- Ertsey I.-Balogh P.: 2000. Statisztika. Varianciaanalízis.
Debreceni Egyetem. Agrártudományi Centrum.
Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Intézet.
Gazdaságelemzési és Statisztikai Tanszék,
Egyetemi Jegyzet. 125-127.
- Sváb J.: 1981. Kísérletek tervezése és értékelése varianciaanalízissel.
Biometriai módszerek a kutatásban.
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 87-157.
(Jelen szakmai anyag teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a 2010/1-es Őstermelő - Gazdálkodók Lapjában - a szerk.)
www.ostermleo.com