Bevezetés

A természeti környezet védelme, és az élelmiszerbiztonság, valamint a termékdifferenciálási törekvések előtérbe kerülése kapcsán, a baromfihús vertikum szereplőinek egy része számára fenntartható alternatívaként jelentkezik az ökológiai gazdálkodás, a biobaromfi-előállítás. A publikációkban is gyakran megjelenik, hogy a baromfihús-vertikumban a kis- és középvállalkozások esélyt találhatnak a biotermék előállításban.

Fel kell azonban hívni a figyelmet az ökológiai termékelőállítás néhány korlátozó tényezőjére: A hagyományos termelési formák esetében is gondot okoz, hogy a meglévő állatállomány 25-30 %-ához egyáltalán nem tartozik mezőgazdasági terület, illetve ennél is nagyobb az elégtelen területtel rendelkezők aránya.

Sok állattenyésztési telepnek egyrészt tehát gondot okoz az ökotrágya-elhelyezése, másrészt az ökológiai gazdálkodásra való áttérés is csak úgy képzelhető el, ha biztosítható a talaj-növény, növény-állat, és állat-talaj körforgás. (Jelenleg az ökológiai gazdálkodásban az állatsűrűség igen alacsony, ami e körforgás kialakulását lehetetlenné teszi.)

A piac oldaláról ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a hazai főként exportra termelő biotermelők erőteljes versenyhelyzettel szembesülhetnek az Unió biotermék piacán. Az ökotermelésre átállni szándékozó termelőknek ezért fejlesztenie kell a termékszerkezetet, valamint a termékfeldolgozottságot és szükséges az értékesítési csatornák megszilárdítása is. A termelőknek fel kell tehát készülni a belföldi piaci igények kielégítésére is. Ennek kapcsán azonban figyelembe kell venni, hogy az ökotermékek fogyasztói árai a konvencionális termékekhez képest sokszor lényegesen magasabbak, amely a fogyasztói érdeklődésnek mindenképpen akadálya. A másik ok a belső piac kiépítetlensége, amely azzal is összefüggésben van, hogy a magyar biogazdaságok túlnyomó része exportra termel.

Az ökológiai állattartás néhány fontosabb jellemzője

Az ökológiai állattartók számának állandó és folyamatos emelkedése figyelhető meg 2004-ig. Ez a folyamat a számosállategységben is tükröződik. Habár 2005 óta a farmok számában csökkenés figyelhető meg, ezzel párhuzamosan egy koncentrációs folyamat is elindult, mely az 1. táblázat utolsó oszlopának adataiból is kitűnik.

1. táblázat

A hazai ökológiai állattartó gazdaságok száma és az általuk tartott számosállat egység

Forrás: Biokontroll Hungária Kht. adatai alapján saját számítás

A 2007-es gazdaságszerkezeti összeírás adatai szerint Magyarországon az 1441 biotermelő alig tizede foglalkozott állattartással, állatfajonként arányuk az unió átlagának csupán 1 %-át jelentette (KSH, 2009). A tehén és a juh a domináns fajták az állatállomány fajta szerinti megoszlását elemezve a KSH és a Biokontroll adatai szerint.

2. táblázat

Az ökológiai állatállomány változása a Biokontroll adatai alapján, db

Forrás: Biokontroll Hungária Kht. Éves Jelentések

Magyarországon döntően szántóföldi növénytermesztés történik az ökogazdálkodás keretei között. Részben azért, mert az ökotermékeket fogyasztók nagyrészt vegetáriánusok, másfelől az ökohúsok fogyasztása magas áruk miatt nem terjedt el. A legfőbb okként mégis a termesztési és értékesítési hagyományokat említhetjük, hiszen a nyolcvanas évek végétől gyakorlatilag napjainkig a nyugat-európai piacra szánt szemestermény adja a fő ágazati árbevételt (VARGA, 1998; MOLNÁR és MOKRY, 1999).

3. táblázat

A hazai ökológiai állatállomány változása, számosállat egységben, a KSH adatai alapján

Forrás: KSH

4. táblázat

Az ökológiai állattenyésztés szerkezete

Forrás: A Biokontroll Hungária Éves jelentései

Hazánkban az öko minősítésű állatállomány létszáma még alacsony, fejlődése csak 2000-es évek elejétől indult meg (2-3. táblázat). 2003-2008 között a vizsgált állatfajok közül 70-80 %-os részesedéssel egyértelműen a szarvasmarha-állomány jelenti az ökológiai gazdálkodás alapját (4. táblázat). A második legfontosabb állatfaj a juh (10-20 %) volt, míg a fennmaradó 10 % a sertés, a kecske, a ló, a bivaly és a baromfiállományból tevődik össze. Az előző megállapítások egyébként a korábbi néhány évre is igazak (Kovács- Frühwald, 2005).

Ha a baromfiállomány változását elemezzük, elmondható, hogy az állományban fejlődés csak 2004-ben és 2008-ban tapasztalható (2. táblázat). 2006-ben vélhetőleg a madárinfluenzának köszönhető a nagyarányú állománycsökkenés. Az ökológiai gazdaságokban tartott baromfi jobban kitett a madárinfluenzának tartástechnológiája miatt (természetes körülmények között, a szabadban él).

5. táblázat

Az ökológiai állatállomány változása évről-évre, %

Forrás: Saját számítás Földes (2008) nyomán

6. táblázat

Az ökológiai állatállomány változása 2003-ról 2008-ra, %

Forrás: Saját számítás

Egyelőre tehát sajnos kevés állatot tartanak, ami azért kedvezőtlen, hiszen nem tudják kihasználni a biogazdálkodás egységét, azt az elvet, hogy egy gazdaságon belül érvényesül a növénytermesztés takarmányellátó, valamint az állattartás istállótrágya szolgáltató feladata (Salamon–Marselek –Szakály, 2004).

Az előzőekhez kapcsolódóan el kell mondani, hogy a bioállat-tenyésztés volumene igen alacsony az unióban, aránya az összállományhoz (konvencionális és ökológiai együtt) képest szarvasmarhából 1,8, sertésből 0,3, baromfiból 0,8 %. Ennél valamivel magasabb, 2,6 % a biojuh állomány aránya, ami négy országban (Csehország, Észtország, Litvánia és Ausztria esetében) 26-32 % között volt. A főbb bioállatok tartása az alább felsorolt országokra koncentrálódik, melyek együttesen az unió állományának 60-88 %-át teszik ki: Ausztria, Olaszország, Csehország, Dánia, Svédország, Görögország, Hollandia, Nagy-Brittannia, Spanyolország, Szlovákia, Belgium. Az állattenyésztés termékeiből kereslet elsősorban biobaromfi-, biomarha- és sertéshús iránt, az állati termékek közül a biotojás, valamint a tehén- és kecsketejből készült biotejtermékek (tej, sajt, gomolya, túró) iránt van (Kecskés-Kulcsár, 2003). A Hungária Ökogarancia által ellenőrzött állatállományról a 7. táblázat nyújt információt. Figyelemre méltó az általuk ellenőrzött baromfi-állomány utóbbi években bekövetkezett megugrása.

Problémák a hazai ökológiai állattartásban

Az ökológiai termelés dinamikus fejlődése figyelhető meg az egész világon, így hazánkban is (Pummer-Marselek, 2004). A méret növekedésével a termelőknél a gazdasági motiváció kerül előtérbe. A nagyobb gazdaságok már hivatásszerűen foglalkoznak ökotermeléssel, míg a kisebb gazdaságoknál a természet védelme, az egészséges élelmiszer előállítás a fő motiváció (Szarka Gáborné, 2007). Magyarországon az ökológiai termelés szabályozása megfelel a nemzetközi és EU-s szabályozási normáknak. Az értékesítést szolgáló logisztikai rendszer, a marketing munka, a termékfeldolgozás és az oktatás azonban ezen a téren ma még fejletlen. Az ökogazdálkodás egységének fejlesztése érdekében növelni célszerű az ökotermék előállításon belül az állati termék előállítás részarányát (Pummer-Marselek, 2004).

A szakirodalom és a készített felmérések alapján négy nagy területen van még jelentős lemaradása az ökológiai gazdálkodásnak Magyarországon.

1. Az első, hogy hiányoznak a beszerzési-értékesítési együttműködések,
2. a második a bio állattartás alacsony volumene,
3. a harmadik a fejlett közösségi marketing hiánya,
4. és a negyedik, hogy a feldolgozottság aránya meg sem közelíti az EU régi tagországaiban kialakult szintet.

Ez utóbbinak gátat szab a fejlesztési források szűkös volta, a nem könnyű hozzáférés a hitelekhez és a támogatáshoz stb. De talán megoldást jelenthet az élelmiszer-feldolgozó alvállalkozók bevonása a termékpálya kialakításába. Számos ilyen jó együttműködés alakult ki az évek során, amely vélhetőleg mindkét fél részére előnyöket hoz, a feldolgozó szabad kapacitásait így lekötik, a biogazda pedig feldolgozott(abb) terméket tud elhelyezni a piacon (Roszík, 2008).

Természetesen az alvállalkozókat, ha egyúttal fővállalkozóként nincsenek bent, akkor be kell vonni a biogazdálkodás ellenőrzési rendszerébe, és ez bizony költségekkel jár. Nem egyszer előfordult, hogy az ellenőrzés költségei meghaladták a feldolgozottságból származó árbevétel-többletet. Annak érdekében, hogy a felmerült költségek osztódjanak, célszerű lenne, ha egy-egy alvállalkozó szolgáltatásait minél több biogazda venné igénybe (Roszik, 2008).

7. táblázat

A Hungária Öko Garancia által ellenőrzött állatállomány

Forrás: A Hungária Öko Garancia Éves Jelentései

Összefoglalva a megoldásra váró problémákat az ökológiai gazdálkodás tekintetében a következő fő területek emelhetők ki:

• · Piac: értékesítési nehézségek, eladási csatornák megszűnése, gyenge termésátlag, kisebb mennyiségű áru, piacvesztés.
• · Emberi tényező: szerződésszegés, a kialkudott ár egyoldalú csökkentése.
• · Szabályozás és támogatás: a támogatások elmaradása, sok adminisztráció.
• · Marketing: ökovédjegy nem megfelelő kommunikálása, ismeretterjesztő illetve eladásösztönző akciók hiánya.

Az ökológiai gazdálkodás egészére jellemző problémák az ökológiai baromfi, ezen belül az ökocsirke előállításra is érvényesek, ebben a szegmensben elsősorban az alábbi nehézségekre hívnánk fel a figyelmet.

A Biokontroll Kht. által nyilvántartott legnagyobb biocsirke előállítóval (10. 000 db feletti állomány létszám) készített interjú alapján elmondható, hogy a hazai biobaromfi-előállításban komoly probléma a megfelelő fajta hiánya. A kisebb ökogazdálkodók számára, akik csak kiegészítő tevékenységként foglalkoznak baromfitartással, megfelelő alternatívát jelentenek a tradicionális hazai baromfifajták. Ugyanakkor azok számára, akik nagyobb volumenben, fő tevékenységként képzelik el a biocsirke előállítást, a konvencionális gazdálkodók által alkalmazott hibridek állnak rendelkezésre. Ez utóbbiak ugyanakkor nem felelnek meg az ökotermelés követelményeinek. Jobb híján azonban egyelőre ezekkel dolgoznak. A másik sarkalatos probléma a szükséges ökotakarmány biztosítása. Az előző rövid elemzésből is kitűnik, hogy a termelőknek csak kis hányada rendelkezik az ökotakarmány előállításához szükséges területtel. Az említett gazdálkodó is szerződésekkel, kiterjedt kapcsolatrendszerével tudja a szükséges takarmányt előteremteni. Ehhez azonban az szükséges, hogy az ökocsirke-előállító környezetében, ha nem is a közvetlen környezetében, de a szűkebb régióban foglalkozzanak ökológiai takarmány előállítással és ennek egy meghatározott részére le is szerződjenek az ökobaromfi-termelővel. Tehát itt is nagyon fontos az összefogás, a gazdálkodók egymásrautaltsága igen erőteljes. A készített interjú is alátámasztja a beszerzési-értékesítési együttműködések fontosságát az ökológiai gazdálkodásban, különösen, ha nagyobb volumenben, specializáltan folyik a termelés.

Főbb következtetések

Az ökobaromfi-előállítás jelenleg főként azon gazdálkodók számára nyújt alternatívát, akik több állatfaj tartására rendezkednek be, ökológiai növénytermesztéssel is foglalkoznak és kisebb baromfi-állománnyal bírnak. Ez a közepes és nagyobb volumenben termelni szándékozók rendelkezésére álló fajták, hibridek hiányával, illetve a beszerzési és értékesítési csatornák fejletlenségével is összefügg. A magasabb eladási ár és a támogatási lehetőségek a konvencionális gazdálkodókhoz képest nagyobb bevételi lehetőséget kínál az ökológiai gazdálkodók számára. A szakirodalom alapján elmondható, hogy nincs számottevő fizetőképes kereslet az ökológiai baromfi iránt. Az ökológiai baromfi-tenyésztésről, inkább csak, mint kiegészítő tevékenységről beszélhetünk, melynek gazdasági funkciója is van.

A termelés előre láthatólag nem lesz meghatározó mivel a rendelkezésre álló terület szűkös és nincs fizetőképes kereslet.

Felhasznált irodalom

3. Hungária Öko Garancia Éves Jelentés, 2006
4. Hungária Öko Garancia Éves Jelentés, 2007
5. Hungária Öko Garancia Éves Jelentés, 2008
7. KSH (2007): Magyarország mezőgazdasága (Gazdaságszerkezeti összeírás), Előzetes adatok, KSH, 2007

Nagyné Dr. Pércsi Kinga PhD,

egyetemi adjunktus

Szabó Virág,

MSc hallgató

SZIE, Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet

2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.

(Jelen szakmai anyag teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a 2010/4-es Őstermelő- Gazdálkodók  Lapjában- a  szerk.)