A szolnoki székhelyű Magtár Kft. rendezésében nagysikerű Országos Öntözési Konferenciát tartottak a Cég telephelyén, 2009. október 29-én. A 250 megjelent öntözési szakember és gazdálkodó gyakorlatias előadásokat hallhatott a magyarországi öntözés jelenlegi helyzetéről, az aktuális pályázati lehetőségekről valamint többek között megismerhette Közép-Európa egyik legnagyobb öntöző telepének tapasztalatait is.

Az elmúlt 2 hónapban, a rendkívül csapadékhiányos időjárás, már jelentős károkat okozott a növénytermesztésben, amely várhatóan nagymértékű terméskiesést és minőségromlást okoz a burgonyánál is. A csapadékhiányt öntözéssel pótolva jelentősen csökkenteni lehet a kedvezőtlen aszályos évjárat okozta terméscsökkenést. A gyakori kis vízadagokkal végzett öntözéssel nagymértékben nő a burgonya termés mennyisége és jobb lesz a minősége is, ezáltal jelentősen növelhető a hektáronkénti jövedelem.

A biológiai alapokban rejlő újabb lehetőségek kihasználásával is tovább növelhető a termésbiztonság és a jövedelem. A korai fajták rövidebb ideig tartó és mérsékeltebb vízigénye, jelenleg is és a jövőben várhatóan még nagyobb előnyt jelent. A Pannónia fajta laza szerkezetű talajokon - öntözéses termesztés mellett - versenyképes, jó minőségű korai (nyári) burgonyát terem, nyári ültetésben, pedig késő őszi szedésű foszlóshéjú újkrumpli, vagy jól tárolható vékony paráshéjú étkezési burgonya előállítását teszi lehetővé.

A továbbiakban azokat az ökológiai tényezőket, és kedvezőtlen (aszályos) évjáratban az időjáráson keresztül a termésre gyakorolt negatív hatásaikat mutatom be, amelyeket öntözéssel (kiegyenlített vízellátással) csökkenteni lehet, növelve ezzel a termésbiztonságot és jövedelmet.

A termést és a minőséget befolyásoló fontosabb klimatikus tényezők

A gumó minőségét a fajtatulajdonságokon kívül az ökológiai tényezők (csapadék mennyisége, eloszlása, hőmérséklet, talajtulajdonságok), azaz a termőhely és annak időjárása, továbbá a termesztés során alkalmazott agrotechnika (talajművelés, tápanyagellátás, ültetés, töltögetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás), határozzák meg kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolva a termést és annak minőségét.

A továbbiakban röviden a termést befolyásoló fontosabb klimatikus tényezők hatását ismertetem.

A csapadék (víz)

A növény megfelelő fejlődéséhez, az anyagcsere-folyamatok működéséhez elegendő vízre van szükség. A vizet a növény különböző módon hasznosítja. Elsődleges a víz fotoszintézisben betöltött szerepe. Emellett a víz a növényi test, a levelek és a gumó alapvető alkotóeleme is. A levelek víztartalma 90 % körüli, míg a gumóé 75-80 %. Egy 50 tonnás burgonyatermés egyben 40 ezer liter vizet is magában foglal. A víz elsősorban a növény párologtatásához szükséges, mely a levelek hőmérsékletét csökkenti. Ez - egy bizonyos hőmérsékletig! - megvédi a növény szöveteit a hő okozta károsodástól. Az előzőeken túl, a növény számára a víz a tápanyagok felvételéhez és szállításhoz is elengedhetetlen. Jelenleg öntözetlen körülmények között a talaj hasznosítható vízkészlete kritikus szintre csökkent és a nem megfelelő tápanyagfelvétel és a hosszú ideig tartó vízhiány miatt, a növények vegetativ fejlődése gátolt és megkezdődött az idősebb levelek elhalása. Ilyenkor a stresszhatás (vízhiány) gyorsítja a fejlődést és hamarabb virágzik és beérik a növény. Burgonyánál a gumókötés is kisebb (kevesebb növényenkénti gumószám) és ezek a kedvezőtlen folyamatok mind a terméscsökkenés és minőségromlás irányába mutatnak. Egy száraz, verőfényes napon - egy hektárra vetítve - a növények 50-60 ezer liter vizet (5-6 mm) is elpárologtathatnak, míg 30 ^oC fölött, a napi vízfogyasztás a 8-10 mm-t is elérheti. Ez azt jelenti, hogy egy nap alatt több vízet el tud párologtatni a burgonya, mint amennyit a gumójában egy teljes vegetációs idő alatt felhalmoz. Ha a gyökerek ezt a vízmennyiséget nem tudják szállítani, akkor - megakadályozva a növény kiszáradását - levelek légzőnyílásai összezáródnak, ami kevesebb széndioxid felvételéhez és a fotoszintézis és szárazanyag termelés csökkenéséhez vezet. Ha a növény vízfelvétele könnyű, akkor a lombfejlődés gazdagabb. Ez az egyik oka annak, hogy jó vízellátás mellett, laza homok és homokos-vályog talajon fejlődő növény, több levelet fejleszt, mint kötött talajon termesztett. Természetesen ebben a nitrogénnek is kulcsszerepe van. Ha a vízellátás megfelelő, akkor a nitrogén felvétele is könnyű a növény számára, amely végül a gumótermés növekedéséhez is vezet.

A hőmérséklet

A burgonya fotoszintézisének hőmérsékleti optimuma 20-25 ^oC. Ez azonban függ a fényintenzitástól is. Magasabb fényintenzitásnál magasabb az optimum hőmérséklet is. Különösen 30 ^oC felett a fotoszintézis hatékonysága jelentősen csökken. A hőmérséklet nagy hatással van a növény légzési folyamataira is: 20-25 °C-os nappali és 10-12 °C-os éjszakai hőmérsékletnél, (ez a burgonya számára az optimális) a termelt szárazanyag 20-25 %-a légzési veszteség. Magasabb hőmérsékleteken – ami a burgonya számára kedvezőtlen – a légzési veszteség jelentősen növekedhet. A különösen magas hőmérséklet (30 ^oC feletti) a növény korábbi éréséhez is vezethet, főleg ha az szárazsággal párosul. 2007 júliusában ennek lehettünk a szemtanui.

A hőmérséklet és a vízellátás nem csak a burgonyatermés mennyiségét, de a minőségét is jelentősen befolyásolja. Ez az összefüggés a korábbi hazai és a külföldi kutatások alapján sem minden esetben egyértelmű és nem teljes mértékben tisztázott. Ezeket az ismertetésre kerülő minőségi problémákat, a növény vízzel való nem megfelelő (nem egyenletes) ellátottsága több más biológiai (fajta), ökológiai (talajtulajdonságok, hőmérséklet) és termesztési tényezővel (talajművelés, tápanyagellátás) kölcsönhatásban okozza. Az újabb fajták megjelenésével és az egyre gyakoribb magas hőmérséklettel társuló tavaszi-nyári aszályos időjárás miatt, fontossá vált újra foglalkozni e kérdéskörrel.

Az ismertetésre kerülő, termést és minőséget csökkentő élettani elváltozások kedvezőtlen ökológiai és agrotechnikai hatások következményei, amelynek létrejöttében több azonos irányba kedvezőtlenül ható tényező is közrejátszik. A fajták között a terméscsökkenés és az élettani rendellenességek kialakulása és mértéke között különbségek tapasztalhatók.

Elsősorban vízellátási egyenetlenségek miatt kialakuló minőségi hibák

Másodlagos növekedés és üvegesség

A másodlagos növekedés - ikernövés, fiasodás, átnövés, fűzérképződés - akkor alakul ki, ha hosszantartó száraz, meleg időszak alatt stagnál a növekedés, majd eső, vagy öntözés hatására újraindul. A másodlagos növekedés eredménye lehet az is, hogy a gumók kicsiráznak és ezeket a tüneteket gyakran kíséri a gumóhús üvegesedése és a redukáló cukortartalom növekedése. Az ilyen gumókból sült burgonya és chips sötétebb barnára színeződik. A magas talajhőmérséklet fokozza a másodlagos növekedést, valamint a túl sok N-trágya is elősegíti. A fajták között lényeges különbségeket figyeltünk meg a másodlagos növekedés formájában (fiasodás, átnövés, csírázás stb.) és mértékében.

A köldök – és edénnyaláb - gyűrű barnulás (fásodás) és a rozsdafoltosság

Főként száraz, forró nyáron az arra fogékony fajtáknál alakulhat ki.

Növekedési repedések

A vízhiány megszűnése után, a belső gumószövet térfogatának vízbőség hatására bekövetkező hirtelen növekedése vezet a gumórepedések kialakulásához. Az ilyen mély repedések kialakulását a N-túltrágyázás is fokozza.

A gumó barna közepűsége, üregessége

A barna közepűség és üregesség ugyanannak a rendellenességnek a különböző fejlődési fázisai, ugyanis először a fiatalabb gumóban a barna közép alakul ki, majd később az üregesség is. A túl gyors növekedés és a talaj vízbősége következtében fellépő oxigénhiány hatására alakul ki. A N-túltrágyázás szintén elősegíti a kialakulását.

Megdúzzadt lenticellák  

A túl nedves talajban fehér pettyeket láthatunk a burgonyagumó héján, amelyek megnagyobbodott légcserenyilások (lenticellák). Ezek a megduzzadt, kitágult lenticellák önmagukban nem okoznak problémát, de kaput nyitnak gombás és baktériumos fertőzéseknek (Erwinia, Ralstonia, Fitoftóra) ezzel rothadási folyamatok indulnak meg a szántóföldön és a tárolóban.

Mindezeket a fent említett élettani rendellenességeket megelőzhetjük, vagy a kártétel mértékét jelentősen csökkenthetjük, ha minél egyenletesebb, a burgonya igényeihez igazodó öntözést és optimális tápanyagellátást valósítunk meg. Ez aszályos időszakban azt jelenti, hogy homoktalajokon 1-2 naponként 6-15 mm, kötöttebb talajokon 4-5 naponként 20-30 mm vízet kell kiöntözni.

Elsősorban szélsőséges hőmérsékleti és fény hatásokra kialakuló minőségi hibák

Szántóföldi hőségkár

A hőségkárt közvetlen kárként definiálhatjuk, melyet a napfény és a rendkívül magas hőmérséklet okoz a levélzetben és a gumókban. Forró és alacsony relatív páratartalmú napokon, a burgonyanövény alsó levelei délutánra lankadtak lesznek. A levelek éjszaka és másnap reggel általában magukhoz térnek. Ritka évjáratban azonban – ilyen a 2007 július is - forró, akár 55-60 ^oC-os talaj fölött - felmelegedett forró levegőtől hőségkárt szenvednek- először hervadnak, majd elszáradnak.(lásd kép) A talaj felszínéhez közeli gumók is károsodhatnak, valamint azok, amelyeket a korábbi eső, vagy öntözés kimosott a talajból. Az utóbbi esetben a közvetlen napégetés és magas hőmérséklet hatására megbarnul a gumó szövet (elhal) majd rothadásnak indul. (lásd kép) A talajban hőkárosodást szenvedett gumók héj alatti szövete megpuhul és a héj besüpped, enyhe benyomódások alakulnak ki. Az ilyen gumók szintén könnyen elrothadnak. Az épen felszedett éretlen gumók intenzíven lélegeznek. Ha az ilyen burgonyát nem kellőképpen szellőző nagy tárolóba viszik, akkor a hőmérséklet annyira megnövekedhet, hogy az károsítja a gumókat. A károsodás a feketeszívűségtől a súlyos belső kékes-szürke elszíneződésen keresztül, a puhulásig terjedhet, majd az egész gumó rothadásnak indul. Gondoskodjunk róla, hogy a növények forró, alacsony relatív páratartalmú napokon elegendő vizet tudjanak felvenni.

Gumózöldülés

Esős években, vagy szakszerűtlen öntözésnél, ha a bakhát mérete nem megfelelő, akkor a fényre kerülő gumók megzöldülnek.(lásd kép) Minél tovább tesszük ki fénynek a gumókat, annál intenzívebb lesz, és annál mélyebben hatol a gumóhúsba az elszíneződés. Azok a gumók, amelyek a tárolóban sokáig mesterséges fénynek vannak kitéve, vagy azok, amelyek fényáteresztő anyagba vannak csomagolva, szintén világos-zöld színűvé válhatnak. A zöld gumókban magasabb a solanin (glikoalkaloidok) koncentrációja. A magas solanin tartalmú gumók nem alkalmasak étkezésre, tartós nagy mennyiségben történő fogyasztásuk mérgezést okozhat.

Az öntözés

A burgonya vízigénye a tenyészidőben - 40-50 t/ha terméshez - 500-600mm, ezen belül június-júliusban a legnagyobb, mintegy 300-350 mm. Ennyi csapadék hazánk területén nincs. A burgonya nagy vízigénye miatt májustól augusztusig - még átlagos évjáratban is - körülbelül 200-300 mm vizet kell öntözéssel pótolni ahhoz, hogy biztonságosan jó legyen a termés. Meleg és aszályos évben 400-600 mm-t is ki kell öntözni. A gyakori kis vízadagokkal történő öntözés, optimális a burgonya számára. A 40 t/ha feletti terméshez és jó minőségéhez folyamatos és egyenletes öntözés szükséges. Az egyenetlen vízellátás – társulva hőstresszel és egyéb kedvezőtlen tényezőkkel, nagymértékben rontja az előállított gumó minőségét, nyugalmi idejét. (lásd korábban leírtakat!) Az öntözés időpontjának megválasztásához a növény fenofázisát (fejlődési állapotát), a talaj nedvességtartalmát és a meteorológiai tényezőket kell elsősorban figyelembe venni. Az első öntözést a bimbózás (gumókötés) kezdeténél kell elkezdeni, amikor a talaj víztartalma a természetes vízkapacitás 75 %-a alá süllyed. Ebben az évben ez korábban bekövetkezett, így hamarabb el kellett kezdeni az öntözést.

Az őszi felszedésű burgonya öntözésének időszaka általában május közepétől augusztus végéig tart. Természetesen a korábban ültetett korai burgonyát már átlagos évjáratban is áprilisban el kell kezdeni. Többszöri kis adagokban lenne célszerű öntözni. A gyakoribb öntözés a minőségre is kedvezőbben hat. Aszályos évjáratban 400-600 mm-t is ki kell öntözni. Az öntözési mód lehet esőszerű (lineár, csévélődobos, telepített mikroszórófejes) és bakhátba fektetett csepegtető öntözés. A legkiegyenlítettebb optimális vízellátást őszi felszedésű burgonyánál, a hosszabb tenyészidő esetén, a bakhátba fektetett csepegtető öntözés biztosítja, míg a rövid tenyészidejű, korai fajták termesztése esetén - főleg kisebb táblákon - a mikroszórófejes öntözés. Az utóbbi öntözési módok esetén a fentebb ismertetett – vízellátással és részben magas hőmérséklettel összefüggő – minőségi problémák kizárhatók. Ezenkívül öntözéssel átlagos évjáratban is 20-40 %, míg aszályos évjáratban 50-100 % termésnövekedés várható.

Az öntözött terület talaj-előkészítésénél nélkülözhetetlen a laza talajszerkezet kialakítása. Tömör talajban az öntözés hatására a növény gyökérzete levegőhiányos és elpusztulhat.

Mikroszórófejes öntözés

Csepegtető öntözés

A 2009. évi kedvezőtlen tavaszi időjárás - a rendkívül csapadékhiányos április és május - miatti terméscsökkenés öntözetlen körülmények között, őszi felszedésű burgonyánál már 50 % fölötti lehet. És még nincs vége a tenyészidőnek! Ez a terméscsökkenés a kis vízadagokkal gyakran és korán elkezdett öntözött területeken elkerülhető. Magyarországon jó fajtával, egészséges vetőgumóval és a növény igényéhez igazodó gyakori öntözés és harmónikus tápanyagellátás, valamint megfelelő növényvédelem mellett el lehet érni nagy terméseket (kis önköltség!) és kitűnő minőséget (homoktalaj!), amellyel már versenyképes és jövedelmező termesztés folytatható. Így szabadföldi korai-primőr termesztésnél (Júniusban történő szedés esetén) 25-35 t/ha foszlóshéjú újkrumpli termés, nyári szedésű burgonyánál 35-70 t/ha parásodott héjú termés (június végétől – augusztus közepe közötti szedés) és őszi felszedésű burgonyánál 50-80 t/ha-os tartós (téli) tárolásra alkalmas termése is elérhető. Ezeket a terméseket homoktalajon is el lehet érni, sőt ilyen homoktalajon kaphatjuk a legjobb minőségű burgonyát.

Dr. Kruppa József PhD

tiszteletbeli egyetemi docens

címzetes főiskolai tanár

(Jelen szakmai anyag teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/ megtalálható a 2009/3-as Őstermelő- Gazdálkodók Lapjában-a szerk.)

Bevezetés

A burgonya termését és a gumó minőségét a fajtatulajdonságokon kívül az ökológiai tényezők (csapadék mennyisége, eloszlása, hőmérséklet, talajtulajdonságok), azaz a termőhely és annak időjárása, továbbá a termesztés során alkalmazott agrotechnika (talajművelés, tápanyagellátás, ültetés, töltögetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás), határozzák meg kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolva a termést és annak minőségét.