A Mezőhegyesi Ménesbirtok alapításának 225 éves évfordulója alkalmából a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. Európa legrégebbi uradalmi birtokáról rendezett időszaki kiállítást a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A kiállítást 2009. május 4-én, Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nyitotta meg.

Ménesbirtok – mintabirtok

A Mezőhegyesi Ménesbirtok jogelődje, az 1784-ben alapított Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok privatizálásáig, 2004-ig nemcsak Magyarország, hanem Európa legöregebb állami birtoka volt. Életre hívásának közvetlen történelmi előzménye az 1740-től 1763-ig tartó osztrák örökösödési, majd a hétéves háború, melynek következtében a monarchia lóállománya mennyiségében lecsökkent, minőségében, pedig leromlott. A monarchia uralkodónőjének, Mária Teréziának volt a gondolata, hogy a császári és királyi hadsereg remondával (utánpótlás lóval) való ellátása érdekében, de főképpen az ismétlődő török veszélyre felkészülendő, az Al-Duna térségében Bécs védelmére katonai ménesbirtokot hozzon létre.

E tervet fia, II. József császári és királyi apostoli felség kegyelmes parancsolatának 1784. december 20-án kelt alapítói határozatával valósította meg a Dunától keletre, a Kárpát-medencében.

A birtok Csekonics József vérteskapitány parancsnoklása és tervei alapján, 18.127 ha legelős pusztán alakult meg, kifejezetten legelőre alapozott lótenyésztés céljából, 194 mén és 405 kanca tenyésztésbe állításával, valamint a legszükségesebb, mintegy 6 hónap alatt felépített létesítményekkel (tisztek és katonák lakásai, törzsistállók, fedeles lovarda, vágóhíd, 8 nagy íves istálló stb.).

A birtok éves átlagban 7000-8000, a második francia háború alatt, 1800-1801-ben pedig 26 ezer lovat adott a hadseregnek.

1868-ig Mezőhegyesen csak katonai célú lótenyésztés és takarmánynövény termesztés folyt. Ez alatt az idő alatt tenyésztették ki a három hagyományos mezőhegyesi lófajtát, a nóniuszt, a mezőhegyesi félvért és a gidránt.

Az iparinövény-termesztés, valamint a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés beindulásával, a birtokon igen dinamikus fejlődés vette kezdetét. E korszak két meghatározó egyénisége Kozma Ferenc és Gluzek Gyula volt.

A magyar kormány nevében Kozma Ferenc vette át a császári kincstártól a ménesbirtokot, és fejlesztette lóállományát világhírűvé, míg Gluzek Gyula 1876. és 1892. között jószágigazgatóként tevékenykedett a birtokon.

A századfordulóra Európa egyik legmodernebb, legnagyobb mezőgazdasági üzeme épült ki saját telefon-, távíró- és kisvasúthálózattal, ipari üzemekkel, mint a kendergyár, cukorgyár, fa- és állatifehérje-feldolgozó, malom, vágóhíd, szeszgyárak, szeszfinomítók. A birtoknak saját templomai, óvodái, iskolái, kórháza, gyógyszertára és az időseknek külön otthona épült.

A fejlődés töretlen a II. világháborúig, ennek során azonban súlyos veszteségek érték a birtokot. 1945. január 1-én vagyoni mélypontról kezdődött az élet két traktorral, hat lóval, 27 sertéssel, 100-200 szarvasmarhával. A talpraállás időszaka a 60-as évekig tartott.

A rendszerváltozást követően, a birtok a mezőgazdasági üzemek többségéhez hasonlóan sem elkerülni, sem kivédeni nem tudta a magyar agrárszféra válságából eredő következményeket.

Az átalakulást megelőző 10 évben megállt a vállalati vagyon növekedése, nyereségtermelése visszaesett. Az időközben sorozatosan felvett hitelek következtében fokozódott az eladósodottsága, folyamatosan romlott a likviditása. 1991-ben és 1992-ben mindezek következtében, a kombinát elérte fennállásának legnagyobb mértékű veszteségét, a vállalat a válság éveit élte. 1992. december 31-ével a kombinát többségi állami tulajdonban lévő részvénytársasággá alakult.

A belső tartalékok feltárása során kiemelkedő jelentőségű volt a vállalatirányítás átszervezése, a termelési szerkezet és volumen, a létszám- és bérgazdálkodás felülvizsgálata, az átalakulási és privatizációs program beindítása. Ezen intézkedések hatására 1993-ra már lényeges javulás következett be az eredményekben.

2004 márciusában született kormányhatározat alapján a birtokot privatizálták. A határozat arról is rendelkezett, hogy a hagyományőrző tevékenységnek állami kézben kell maradnia. Ezért a lótenyésztés kivált a részvénytársaságból, és ma a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. feladata a hagyományos lótenyésztés sikeres folytatása. A privatizált gazdaság Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. néven működik tovább

A Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. alkalmazkodik a kor követelményeihez, ennek megfelelően alakult ki a jelenlegi termelési szerkezete:

• a szántóföldi növénytermesztés és vetőmag-előállítás,

• vetőmag-feldolgozás,

• szarvasmarha-tenyésztés és tejtermelés,

• erdő- és vadgazdálkodás.

A birtok összes területe 9.729 ha. A szántóterületek elhelyezkedésének nagy előnye, hogy 8.360 hektár egy tagban, Mezőhegyes város körül 5-10 kilométeres körben található, ami a vetőmagtermesztés számára egyedülálló lehetőségeket teremt.

A Ménesbirtok Zrt. humánpolitikájának köszönhetően, kiváló szakembergárda kamatoztatja tudását, és szakmai tapasztalataira támaszkodva használja ki a modern, folyamatosan fejlesztett műszaki háttér adta lehetőségeket.