Számos elemzés azt bizonyítja, hogy a klímaváltozás, a szabad utazási és kereskedelmi lehetőségek növelik a korábban egzotikusnak számító betegségek terjedésének a lehetőségét. Ennek az egyik jellemző és időszerű példája az Afrikában őshonos kéknyelv-betegség vírusának a megjelenése és terjedése szinte egész Európában.

Ez alól sajnos hazánk sem lehetett kivétel. Mint ismert 2008. szeptember 5-én egy import charolais fajtájú szarvasmarha-állományban izolálták a bluetongue vírus 8-as szerotípusát. Ugyan az állatok szállítása előtt az illetékes állategészségügyi hatóság negatív eredménnyel elvégezte a hatályos Európai Uniós jogszabályokban előírt kéknyelv-betegség kórokozójának kimutatására vonatkozó vizsgálatot, a magyarországi karanténozáskor vett vérmintákból több szeropozitív és egy viropozitív állatot találtak. A további vizsgálatokkal kiszűrt vírushordozó egyedek, a 1774/2002/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet alapján kerültek megsemmisítésre. Az áthangolódott szeropozitív, de vírust nem hordozó állatokat vágóhídi vágás után húsra értékesítették. Mivel ez a vírus állatról emberre nem terjed, közegészségügyi jelentősége nincs, ezért a fogékony állatokból származó állati eredetű élelmiszerek korlátozás nélkül felhasználhatók. A fertőzöttségtől szelektált állományok forgalmi korlátozás alá kerültek. A betegség megállapítását követően jogszabályszerűen elrendelték a kitörés gócpontjától számított 20 kilométeren belül a helyi zárlatot, valamint 100 kilométeres sugarú körben a védőkörzet felállítását. Az azonnal bevezetett védekezési intézkedések, a közel két éves felmérő vizsgálatok országos szintű megszervezése és azok eredménye azt bizonyítja, hogy a behurcolt vírust helyben sikeresen erradikálták és a betegség nem terjedt tovább. A hatályos Európai Uniós és nemzetközi jogszabályok alapján Magyarország kéknyelv-betegségtől való hivatalos mentességét várhatóan 2010. év végén kapja vissza.

A kéknyelv-betegség törpeszúnyogok, Culicoides spp. által terjesztett érfalkárosodással járó vírusos megbetegedés, amely a házi és a vadon élő kérődzőket veszélyezteti. A kórokozó egy olyan dupla szálú RNS vírus, amelynek 24 szerotípusa ismert, rendszertanilag az orbivírusokhoz tartozik. A kéknyelv-betegség vírusának állatról-állatra való átvitelében a vérszívások alkalmával a Culcoides imicola nevű törpeszúnyog játssza a döntő szerepet. A szúnyog fejlődési ciklusának megfelelően a betegség évszakosan ingadozik, ennek megfelelően a betegség kora ősszel tetőzik. Mivel a vírus a szúnyogban legfeljebb 4 hétig marad fertőzőképes a vírus természetben való fennmaradását kérődző és talán más fajok teszik lehetővé. A vírus terjedhet fertőzött kérődző állatokkal, azok ondójával és embriójával, az ún. iatrogén fertőzések forrása pedig a fertőzött vérrel szennyezett tűk, eszközök állatról-állatra való alkalmazása. A vírus iránt elsősorban a juhok fogékonyak, de enyhébb megbetegedés a szarvasmarhákban és bivalyokban is előfordul, a kecskék ellenállóbbak, többnyire tünetmentesen vészelik át a fertőzést. Megtelepedhet a vírus a vadonélő kérődzőkben is, amelyek vírusrezervoárként szolgálnak és ez különösen akkor jelent veszélyt, ha közös a legelőterületük a gazdasági kérődzőinkével. A heveny érfalkárosodással járó vírusos betegség lappangási ideje 3-7 nap. A viraemiás, lázas állatok levertek, aluszékonyak, majd megjelennek a betegségre jellemző tünetek, mint a száj- és az orrnyálkahártya duzzanat és ennek következményeként erős nyálzás és orrfolyás, a kötőhártya-gyulladás. A fejen, a fülek tövén, az áll alatt, és a nyakon ödémák képződnek. A betegek öltögetik a nyelvüket, a megduzzadt cianotikus nyelv gyakran kilóg az állatok szájából, innen származik a betegség neve. A legsúlyosabb tüneteket, mint a láz, cianotikus nyelv, magzatvetélés, magzatkárosodás, nehezített légzés, nyálkahártya ödéma a juhok mutatják, míg a szarvasmarhákban gyakran a klinikai tünetek nem tapasztalhatók.

A betegség fő biológiai vektora a Culcoides imicola hazánkban nem honos, de éppen a felmelegedéssel járó klimatikus viszony Európában is kedvez téli túlélési lehetőségének. Egyes vizsgálatok szerint terjedésében a szél is komoly szerepet játszik, mivel a 0,5-1,5mm nagyságú törpeszúnyogokat a szél akár 40-300 km-re is elsodorhatja.

A védekezés szempontjából nagyon fontos tudni, hogy a törpeszúnyogok jellemző pete lerakás és lárva tenyészhelye a trágyadepók. Mivel a betegség e rovarok nélkül nem terjed a betegség elleni védekezés alapja a trágyatároló helyek különféle módszerekkel végzett törpeszúnyog gyérítése. A betegséget Dél-Afrikában merinójuhokban 1880-ban írták le először, később több kelet-, észak-afrikai országban és az Egyesült Államokban is megállapították. 1960-as évektől mediterrán országokban terjedt el például Spanyolországban, Portugáliában, legújabb előfordulási területei Belgium, Hollandia, Luxemburg, Svájc, Franciaország, Németország, Lengyelország, majd Nagy-Britanniában, Svédországban és Csehországban is azonosították. Az esetek száma 2007 óta drámaian megnőtt, súlyos gazdasági károkat okozva. Jelenleg az endémiásan fertőzött területek közé sorolható Amerika, Ausztrália, Afrika, Ázsia, Közel-Kelet, Törökország és Európa egyes részei is.

A kéknyelv-betegedés szerepel az állatbetegségeket ellenőrző nemzetközi szervezet (OIE) listáján. A Bluetongue elleni védekezésre uniós és hazai jogszabályok is vonatkoznak. Uniós jogszabályokban irányelv, rendelet és határozat szabályozza a betegséggel kapcsolatos intézkedéseket. A magyar jogszabályban a 31/2009. (III. 27.) FVM rendelet a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól szól, ezen kívül tartalmaz egy útmutatót és egy készenléti tervet is, amely a 32/2002. (IV.27.) rendelet alapján készült. A kéknyelv betegséggel kapcsolatos intézkedésekről szóló útmutatót, a betegség megjelenését követően többször is módosították, így mindig pontos és naprakész segítséget és információt nyújtott mind az állatorvosok, mind az állattartók részére, valamint a veszélyeztetett állatok egyedeinek körzetek közötti be- illetve kiszállításáról, a korlátozás alatt álló területekről, valamint a más tagállamokkal való import és export feltételeiről.

Bár hazánk vélhetően következő év tavaszán ismét elnyeri mentességét a betegségtől, mégis fokozott figyelemmel kell követnünk továbbra is az állatok mozgását és ezzel együtt a vírus terjedését is, ugyanis a szomszédos országokban egyre gyakrabban üti fel a fejét a betegség, ami egy ismételt vírusbehurcolást eredményezhet. Erre friss példaként szolgál az a horvátországi eset, ahová egy állatkertbe szállított ománi eredetű antilopokban kéknyelv-betegséget állapítottak meg.

Dr. Zomborszky Zoltán

Molnár Szilvia

agrármérnök

(Jelen szakmai anyag teljességében /az itt kimaradó ábrákkal/  megtalálható a 2010/5-ös Őstermelő- Gazdálkodók Lapjában-  a szerk.)