Karbamid

A szintetikus karbamid felhasználása a kérődzők takarmányozásában egyre inkább terjed. A karbamid 46,7 % nitrogént tartalmaz, amely a kérődzők emésztőrendszerében – bizonyos százalékban – fehérjeként hasznosul. Megfigyelések szerint adagolásával, mintegy 20-30 %-ig fedezhető a kérődző állatok fehérjeszükséglete. A napi takarmányadagokba akkor van értelme bekeverni, ha a fehérjeszükséglet más alkotókkal nincs kielégítve, tehát a takarmány karbamid adagolása nélkül fehérjehiányos. Felhasználása csak az állatok fokozatos hozzászoktatása révén lehetséges.

Arra szigorúan ügyelni kell, hogy a karbamid adag 100 kg élősúlyra vetítve ne haladja meg a napi 20, illetve 25 grammot. Ennek megfelelően a fejős tehenek napi maximális fejadagja 200 gramm, a nyári meleg időszakban azonban csak 150 gramm. Karbamidot elsősorban a fehérjében szegény téli és nyári takarmányok kiegészítésére célszerű felhasználni. Ha a fehérjeellátás szűkös, akkor a kérődzők akár 100 %-ban is képesek a karbamidot hasznosítani. A karbamid túladagolása felesleges és veszélyes, mert mérgezést okozhat és egyébként a felesleges nem is értékesül a kérődző állatban, hanem kiürül a vizelettel. Ha mérgezési tünetek jelentkeznek, akkor egy tehénre számítva 2 liter ecetet kell vízzel háromszorosára hígítva a bendőbe jutatni.

Takarmánymész

A szénsavas takarmánymész a takarmányadagok megfelelő mésztartalmának a biztosítására, illetve a legfontosabb ásványi sók helyes arányának beállítására szolgál. Különösen a nagy abrakadagokat vagy kizárólag abrakféléket fogyasztó állatnak van szüksége mészkielégítésre, és főként, ha még fejlődésben van, vemhes, vagy ha sok tejet termel. Gyakori hiba a takarmánymész sablonos adagolása - pl. 2 % mész az abrakkeverékbe -, helyette vegyük figyelembe az etetett takarmányok természetes mésztartalmát az adagolás mértékének megállapításához. Így gazdaságos lesz a takarmánymész etetése.

A takarmánymeszet mészkő aprításával, majd az őrölt anyag osztályozásával állítják elő. A kalcium-karbonát mellett magnézium-, alumínium- és vas vegyületek, továbbá szilícium-oxidot is tartalmaz. A keveréktakarmányokba csak olyan takarmánymész dolgozható be, amelynek calcium-karbobát tartalma legalább 95 %, magnézium-karbonát tartalma kisebb 1,5 %-nál. Víztartalma legfeljebb 0,3 % lehet, így jól elkeverhető a tápokban. A kémiai összetételen kívül ajánlatos a szemcseszerkezetet is ellenőrizni, mert a nagyobb szemcsemérőjű, gorombább mészkőliszt nem szívódik fel az állati szervezetben.

Takarmánysó

A szervezetben a só nem raktározódik el, ezért pótlásáról az állatfajnak megfelelő mennyiségben gondoskodni kell a napi takarmányadagokban. A takarmánysót közvetlenül a tápokba való bekeverés előtt kell – lehetőleg – lisztfinomságúra felaprítani. Erre azért van szükség, hogy nagyobb fajsúlya ellenére homogénné tudja a gazda keverni a táp egyéb komponenseivel. Ellenkező esetben az állat emésztőrendszerében a nagyobb kristályok miatt a fokozottabb sókoncentráció károsodást okozhat. A finomra őrölt sót sohasem szabad tartósabban tárolni, mert magába szívja a levegőben lévő párát, és csomóssá válik.

Az abrakkeverékhez elegendő 0,5-1 % takarmánysó keverése. Ha az állatok huzamosabb ideig kénytelenek nélkülözni a konyhasót, akkor étvágyromlás és az emésztőnedvek ki nem elégítő elválasztása következhet be, ami rosszabb takarmányértékesítéssel, gyengébb súlygyarapodással járhat. A normálisnál nagyobb mennyiségben fogyasztott só nem okoz betegséget, ha az állat elegendő vizet iszik, mert a vese kiválasztja a felesleget. A tégla alakúra préselt formában kapható un. „nyalósó” – parajdi ipari só néven ismert – nátrium-klorid tartalma 98 % és az ára is elfogadható.

Antibiotikumok

Fontos szerepük van az intenzív körülmények között termelő haszonállatok takarmányozásában. A különböző fertőzések leküzdésére a természetes környezetben nevelt állat eléggé edzett, megfelelő ellenálló képességgel rendelkezik. A zárt istállóban tartott, a napfénytől, a szabad levegőtől elzárt és a mozgásban erősen korlátozott állat kisebb ellenálló képességű. Hurutos megbetegedések – tüdőgyulladás, bélhurut, stb. – léphetnek fel. Ennek megelőzésére érdemes a tápokba antibiotikumokat keverni, így alkalmasak a különböző megbetegedések gyógyítására. Kis mennyiségben is képesek gátolni a baktériumok, vírusok fejlődését és elpusztítását.

Dr. László László

(Jelen szakmai anyag teljességében  megtalálható a 2009/2 - es Őstermelő - Gazdálkodók Lapjában - a szerk.)