A kézi fejés

A legmodernebb tehenészeti telepeken is előfordulhat, hogy néhány tehenet valamilyen oknál fogva – betegség, tőgyulladás stb. – kézzel kell fejni. Ezért a kézi fejés gyakorlati ismerete ma sem nélkülözhetetlen. Javasoljuk az alábbi technikai gyakorlatot közelebbről megismerni.

Kézi fejéskor a fejésre előkészített tőgyből a tejet a fejő többféleképpen préselheti ki. Ezek közül egyedüli helyes mód a „marokfejés”.

Marokfejéskor a fejő a tőgybimbó tövét a hüvelyk- és mutatóujjával elszorítja, majd a többi ujjának egymás utáni szorításával a bimbómedencéből a bimbócsatornán keresztül kipréseli a tejet. Folyamatos marokfejéskor a kezek ujjai hullámszerűen mozognak anélkül, hogy a tőgybimbókat a fejő jelentősen húzogatná.

Húzogató fejéskor a fejő a két ujjal elszorított tőgybimbóból úgy préseli ki a tejet, hogy a szorító ujjakat lefelé húzza. Csak szükségből a kis tőgybimbójú –elsőborjas– tehenek fejésekor vagy az első tejsugarak, eltávolításakor kerülhet rá sor.

A bütyökfejés hasonló a húzogató fejéshez, azzal a különbséggel, hogy a hüvelykujj bütykével szorítjuk a tőgybimbót a mutatóujjhoz. Ez helytelen fejési mód. A tőgybimbókat károsítja. Ezért mindenféle körülmények között meg kell tiltani.

A gépi fejés tapasztalatai

A rendkívüli kimerítő kézi fejés munkájának gépesítésére már a múlt században történtek próbálkozások. Napjainkra a gépi fejés általánossá vált. A legkorszerűbb fejőgépek az ipari technológia csúcstermékei. Ezeket a berendezéseket ma már sem a nagyüzem, sem a korszerű kisüzem nem nélkülözheti. Ahhoz azonban, hogy a tőgyben lévő tejet a tőgy károsodása nélkül, maradéktalanul ki tudjuk fejni –és a kifejt tej emberi fogyasztásra, illetve tejipari feldolgozásra is alkalmas legyen– nem elegendő egy korszerű fejőgép. A szakszerűen és kifogástalanul dolgozó fejő személye és a higiénikus környezet legalább ilyen fontos.

A gépi fejés munkaműveletei

A szakszerű fejéshez a tőgyet elő kell készíteni. Ekkor fő törekvésünk, hogy az „oxitocin” vérbe áramlását kiváltsuk és ez által maradéktalan tejleadást, érjünk el; másrészt higiénikus körülményeket teremtsünk a csíraszegény tej nyeréséhez. A tejbeáramlás következése után felhelyezzük a fejőkészüléket a tőgyre és a tejet a tőgyből, kifejjük. Ez a szűken értelmezett fejés. A fejési műveletek során rendkívül fontos az időtényező: az „oxitocinhatás” idején belül (6-8 perc) be kell fejezni a fejést. Miután a fejőgép a tőgyből a tejet kifejte, ellenőrizzük a tőgy kiürülését, majd fertőtlenítsük a tőgybimbókat. Ezek a gépi fejés befejező műveletei. Az előzőekben vázolt feladatsort „fejési munkaműveletekre” lehet bontani. Ezek közül a legfontosabbak:

1. munkaművelet: a tőgy mosása meleg (35-40 °C-os) vízzel. Célja a tőgy megtisztítása, a tehén előkészítése a gyors és maradéktalan tejleadásra. Eszközei: tőgymosó vödör, tőgymosó ruha vagy szivacs.

2. munkaművelet: tőgytörlés masszázással egybekötve. Célja a vizes tőgy szárazra törlése, a tejleadás további segítése masszázással. Eszközei: a tőgytörlő ruha, szivacs és papírtörölköző.

3. munkaművelet: az első tejsugarak kifejése. Célja a baktériumokban gazdag első tejsugarak külön fejése. Eszközei: próbacsésze (műanyag pohárba tőgynegyedként az első tejsugarakat belefejjük.)

4. munkaművelet: a fejőkészülék felhelyezése. Célja a kapcsolatteremtés a tehén és a fejőkészülék között. A fejőkészüléket kézbe vesszük, a vákuumot bekapcsoljuk, a fejőhelyeket meghatározott sorrendben a tőgybimbókra felhelyezzük.

5. munkaművelet: a fejőkészülék eligazítása és a tejfolyás megindulásának ellenőrzése. Célja a bimbócsavarodás megelőzése, a tejfolyás megindulásának ellenőrzése. Az utolsó kelyhek felhelyezése után a fejőkészülékeket kissé előre és lefelé meghúzzuk, majd a tejfolyás útján elhelyezett átlátszó szakaszon ellenőrizzük a tejfolyást.

6. munkaművelet: a gépi utófejés. Célja a minél tökéletesebb tőgykiürülés elősegítése. A tejfolyás csökkentésekor a fejőkészüléket a kollektornál fogva előre és lefelé meghúzzuk, majd –ha ismét csökken a tejfolyás – tőgymasszázst végzünk. Ezt a munkaműveletet jó gépi fejhetőségű állományokban nem mindig végzik el.

7. munkaművelet: a fejőkészülék levétele. Célja a kapcsolat megszüntetése a tehén és a fejőkészülék között. A fejőkészülék vákuumellátását megszüntetjük, a legtávolabbi fejőkehelybe ujjunkkal levegőt engedünk, és a fejőkészüléket levesszük a tőgyről. A vákuumcsap elzárása nélkül levesszük a fejőkészüléket. Levétel közben a fejőkelyhek leérnek az alomra vagy a padozatra.

8. munkaművelet: a kézi utócsepegtetés. Célja a tőgy megfelelő kifejésének ellenőrzése. A csepegtetőedényt (fejősajtárt) a tehénhez visszük és kézi fejéssel ellenőrizzük a tehén kifejését. Előforduló hibák: hosszadalmas, erőltetett csepegés, ugyanannak a tehénnek többszöri csepegtetése.

9. munkaművelet: a bimbóvégeken maradt tejcseppek letörlése és a tőgybimbók fertőtlenítése. Célja meggátolni a kórokozók bejutását a bimbócsatornába. A tőgybimbók végeit kézháttal egyszer-kétszer végigsimítjuk, majd a fertőtlenítő készítményt a tőgybimbókra permetezzük vagy a tőgybimbókat a fertőtlenítő, például „Incosanos” oldatba mártjuk.

Gondos munkavégzésünknek meg lesz a kedvező eredménye.

Dr. László László

(Jelen szakmai anyag teljességében  megtalálható a 2009/2 - es  Őstermelő  - Gazdálkodók Lapjában- a szerk.)