2015. ében a korábbi évhez képest több mint 40 %-al kevesebb alma termett Magyarországon. Erre alapozva a magyar gazdák joggal reménykedhettek abban, hogy ebben az évben (értékesítési szezonban) az elmúlt időszak veszteségeit kiegyenlíthetik. A gazdák  hűtőházakba tárolták be a terményeiket, bízva abban, hogy a magyarországi piacokat folyamatosan ellátva számukra kedvező áron értékesíthessék a termékeiket.

Ez nem sikerült!

 Sajnálatos, hogy a hazai sajtóban a témában megjelent cikkek egy része azt sugallja, hogy a gazdák „csúnyán eltaktikázták” magukat, mert az árak emelkedésére „spekuláltak”, a problémát ilyen módon leegyszerűsítve.

Fontos leszögezni, hogy a gazdák nem spekulánsok! Aki hűtő és feldolgozó kapacitást rendel a termelés mögé, az nem spekuláns, jövőt épít, tervei nem rövid távra, hanem 20-30 évre szólnak. Bár erős verseny van a piacon, ahol a kereslet/kínálat határozza meg az árakat, határozottan tiltakozunk egyáltalán a spekuláció, vagy azzal szinonim „eltaktikázták magukat” kifejezések használata miatt.

A magyar gazda nem azt érdemelte, hogy „tavaszi szezonban” 16 Ft/kg áron értékesítsen étkezési célra betárolt almát ipari feldolgozásra!  

A mindenkori magyar kormányzati törekvés az, hogy a termék feldolgozottságának szintjét növeljük, a megtermelt almát ne ősszel dömping áron értékesítsük, folyamatosan biztosítsuk a magyar alma jelenlétét a boltok polcain, tegyük az ágazatot átláthatóvá, az idény jelleget csökkentsük,  teremtsünk munkahelyeket.

Bátran ki merem jelenteni, hogy magyar gazdák szeretnek versenyezni! De csak olyan pályán, ahol a feltételek azonosak a versenytársak között. El kell azon gondolkodni, hogyan lehetséges az, hogy a lengyel termelők Magyarországon 80 Ft/kg körüli áron képesek kínálni az almát. Hogyan lehetséges ez, ha 6 havi hűtési költség 24 Ft/kg, válogatás, feldolgozás, csomagolás költsége 15-20 Ft/kg, a csomagoló anyag költsége 15-20 Ft/kg, a szállítás 20 Ft/kg körül mozog. Ezt összeadva azt látjuk, hogy   az almához közvetlenül kapcsolható logisztikai költségek 74-84 Ft/kg körül mozognak.

De akkor hol van az alma ára? Miért éri meg a lengyel termelőnek Magyarországon és szerte Európában eladni a termékét? Mi az ami a lengyel termelő mögött van?

Sok elgondolkodtató kérdés!

Nehéz úgy versenyre kelni bárkivel, hogy azt látjuk, hogy a versenytárs majd ki csattan a doppingtól, komplett felkészült csapat áll mögötte, míg mi nagyon egyedül vagyunk! 

A tények. Lengyelország Európa legnagyobb almatermelője. Ilyen mértékben egységesen fellépni a piacon óriási szervezettségre utal. A lengyel termelők valamit nagyon jól csinálnak.

Azon is elgondolkodhatunk, hogy nekünk vajon mindez miért nem sikerült? Nálunk miért csökken folyamatosan az alma ültetvények területe? Mit kell nekünk ahhoz elsajátítani, hogy hasonlóan sikeresek legyünk? Kik és mit tehetnek azért, hogy kilépjünk ebből a kátyúból?

A válaszok egyik részére tudjuk a választ. Szervezettség, egységes piaci fellépés, termelési költségek csökkentése, megfelelő fajta választása, vagy csak egyszerűen a versenyképesség növelése.

Ez elegendő?

Úgy tűnik, hogy nem! Nem, mert mi magyarok arra is képesek vagyunk, hogy téli időszakban is „termeljünk” almát, a külföldről származó almát „hungarizálni” tudjuk. A fogyasztó jóindulata ellenére magyar termék helyett lengyel almát vásárol. Ki kell mondani, hogy vannak közöttünk olyanok, akik az ilyen piaci helyzetből hasznot szeretnek húzni.

De a kérdéseket tovább folytathatjuk: Hogyan lehetséges az, hogy egyes EU tagállamok az egységes piac ellenére is képesek arra, hogy védjék a hazai piacot? Alkalmas-e a magyarországi termék követési rendszer arra, hogy kiszűrje a visszaéléseket? Alkalmas-e a magyar agrárigazgatás és érdekképviseleti rendszer, hogy a piaci zavarokat időben jelezze és arra megfelelő intézkedési javaslatot tegyen? Létezik-e olyan kialakult rendszer, ami ezekre a javaslatokra időben érdemi választ  tudjon hozni? Van-e lehetőség arra, hogy a termelőket egyáltalán életben tudjuk tartani? Végezetül hogyan tudjuk visszaállítani az egykor méltán híres magyar alma becsületét?

Tavasszal elnézve az alma virágzását, azt mondhattuk, hogy igen szép terméskilátások elé nézünk. Az elmúlt évi 500.000 tonnához képest biztosan lesz 800.000 tonna. Örülhettünk ennek, vagy inkább az aggódás jeleit véltük magunkon felfedezni, hogy mennyit és milyen áron fogunk tudni értékesíteni a következő szezonban?

A természet megoldotta. De jön következő kérdés. A lefagyott ültetvényeket továbbra is gondozni kell. Mekkora lesz így egy kilogramm almának az önköltsége? Hogyan tudunk ezzel versenyre kelni a lengyel almával?

Az aggódás és a csodavárás nem segít! Ennek az ideje elmúlt! Tennünk kell!

A helyzet feltárása és a probléma adott. Ezek után meg kell fogalmazni azokat a szakmai javaslatokat, amelyeket a piacszabályozásba be kell építeni és ezt a megfelelő csatornákon keresztül érvényesíteni kell!

De egyedül nem megy! Ehhez kell a szakmai, az érdekvédelmi szervezetek, a kormányzat és a fogyasztók egészének támogatása!

 

dr. Csipkés József

Naturalma Zrt.