Világszerte előforduló, jellegzetes hámképletek keletkezésével, bőr-és nyálkahártya-kiütésekkel járó vírusos baromfibetegség. Baromfihimlőben megbetegedhet a tyúk, a pulyka, a gyöngytyúk, a galamb, a fürj, a fácán, a fogoly, de díszmadarakban (kanári, papagájfélék), sőt vadmadarakban is előfordul. A vízimadarak, a kacsa és a liba csak egészen ritkán, kivételesen betegedhetnek meg.

A fogékony baromfifajok bármely életkorban és évszakban megkaphatják, ősszel és télen azért gyakoribb és súlyosabb a betegség, mert ilyenkor gyakoribbak a baktériumos szövődmények is. A kórokozó ellenálló képessége nagy, a külvilágban főként beszáradt állapotban hónapokig, akár évekig megőrzi fertőzőképességét. Ennek azért is nagy jelentősége van, mert ha a korábban fertőzött állatok helyére új állományt hozunk, a terület megfelelő fertőtlenítésének elmaradása esetén a behozott állatok is megbetegszenek.

A madárhimlő-vírusok mindegyike egy nemzetséghez (Avipoxvírus) tartozik, de különböző változatai (típusai) vannak, melyek megbetegítő képessége is különböző.

A vírus változatai: a tyúk, a pulyka-, galamb-, fürj-, kanári-, papagájhimlő vírus, de további változatok is vannak. Ezek megbetegítő képessége jelentősen különbözik egymástól. Mindegyik változat többnyire csak egy madárfajt, a neki leginkább megfelelőt képes megbetegíteni, de vannak olyanok is, melyek két-vagy több madárfajt is megbetegíthetnek (pl. a tyúkhimlő-vírus a tyúkot és a pulykát is).  A tyúkhimlő vírusa főként a csirkére veszélyes, de megbetegítheti a pulykát, a fácánt, a kanárit, sőt a vadon élő madarakat is. A galambhimlő természetesen a galambokban okoz súlyos tüneteket, de enyhébben lefolyó betegséget a tyúkfélékben is okozhat.

 

Cikkünkben most csak a tyúkhimlővel foglalkozunk.

A kórokozó a fertőzési kapuk (bőr, légcső nyálkahártyája) hámsejtjeiben szaporodik el, ezek a sejtek elfajulnak.  Ebben a stádiumban a folyamat még észrevétlen marad, mert látható tünetek még nincsenek. A további folyamatok főként attól függenek, hogy az illető madárfaj rá nézve a vírusnak melyik változatával fertőződött.

A tyúkfélék homológ, vagyis egymásnak megfelelő vírussal történő fertőződése után a bőrben vagy a nyálkahártyákon elszaporodó vírus bejut a véráramba és a belső szervekbe is, ahol még jobban elszaporodik. Innen ismét a vérbe jut (másodlagos viraemia) és a fogékony hámsejtek jellegzetes elváltozásait okozza, a himlő „kivirágzik”. A tyúkfajra nézve heterológ, vagyis egymásnak meg nem felelő vírussal történő fertőződéskor a kórokozók nem jutnak a véráramba, csupán a fertőzési kapuban szaporodnak el (pl. galambhimlő vírus a tyúkban).

A betegség súlyossága azonban nem csak attól függ, hogy az állatokat milyen törzs fertőzte meg, hanem függ a vírustörzs kórokozó-képességének erősségétől, a szervezet ellenálló képességétől és a környezeti tényezőktől is (pl. a nedves hideg levegő súlyosbítja).

Valamely állomány fertőződése bekövetkezhet fertőzött, esetleg átvészelt, de vírushordozó állatok behozatalával, de a fertőzést közvetíthetik ragályhordozó tárgyak, vérszívó rovarok (főként szúnyogok), kullancsok is. Állományon belül az állatok fertőződhetnek egymástól, a betegektől származó pörkökben vagy bélsárban lévő kórokozóktól, ha azok bőrsérülésekbe kerülnek, de vírust tartalmazó ivóvíztől, takarmánytól is.

A betegség súlyosabb formában jelentkezik gyenge ellenálló képességű, vitaminhiányos vagy más betegséggel (főleg mycoplasmosissal) terhelt állománynál. 

A betegség lappangási ideje 4-10 nap.

A klinikai tünetek alapján a betegségnek négy alakja van: bőrkiütéses, nyálkahártya-kiütéses, vegyes és heveny vérfertőzéses forma.

A formák gyakran egymástól élesen nem különíthetők el.

 

A bőrkiütéses forma esetében a fejnek tollal nem borított részein (taraj, fül, áll-és toroklebenyek, szemhéj, szájszeglet, orrnyílások, csőr közelében) kezdetben, akár már a fertőződés utáni 4.-5. napon egészen apró, sima felületű, gyöngyházfényű, szürkésfehér, esetleg szürkés-vörös színű csomócskák láthatók, melyek között a bőr erősen hámlik. (Vannak esetek, amikor az elváltozások az egész fejet érintik). Ezek a csomócskák növekednek, sima felületük egyenetlenné, repedezetté változik, kissé felpuhulnak, színük sárgás lesz. Ha ezeket megnyitjuk, belsejükben apró hólyagokat, később sárgás, kenőcsös anyagot észlelünk.

Ritkábban láthatók elváltozások a szárnyak belső felületén, a lábakon és a kloakanyílás környékén, de húscsirkéknél a kiütések akár járványszerűen is előfordulhatnak tollal fedett testrészeken is.

Elváltozásokat általában a fej tollal nem fedett részein látunk, de vannak esetek, amikor a csomócskák az egész fejet beborítják.   (dr. Böő István felv.)

A legfeljebb borsó nagyságú göbök össze is olvadhatnak, ilyenkor akár dió nagyságú, egyenetlen felületű, dudoros, akár málnaszemhez, sőt karfiolhoz hasonló képletté nőhetnek, melyek később beszáradnak, pörkösödnek majd ellökődnek.

„Karfiolszerű” göbök (dr. Böő István felv.)

 

A folyamat gyógyulásával (1-2 hét múlva) a göbök beszáradnak, pörkösödnek, végül ellökődnek, helyükön új hám képződik.( dr. Böő István felv.)

A bőrkiütéses alak az esetek többségében jóindulatú, „mindössze” a tojáshozam csökken és a takarmányértékesítés romlik. Ennél nagyobb baj, hogy gyengül az állatok ellenálló-képessége, ez pedig növeli a különböző társfertőzésekre való hajlamot. (pl. mycoplasmosis).

 

 

A teljes cikket az Őstermelő - Gazdálkodók lapja című kiadványunkban (2015-6.szám) olvashatják, illetve megrendelhetik a Szerkesztőségtől:

 

Primom Tanácsadó és Információs Hálózat

4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/b.,

Tel: 42/414-188
Fax: 42/414-186

                E-mail:  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

                       http://ostermelo.com/kapcsolat